KÁNYÁDI KÉZCSÓKJA

1992. július 25., szombat, Segesvár, Eminescu terem, Petőfire emlékezünk. A műsorban egy eladdig „szokatlan“ szám is van — igaz, semmi különös nem kellene hogy legyen benne, dehát… —, mégpedig egy tanítónő fellépése, aki Jebeleanu nagyszerű fordításában olvassa fel a Szeptember végén-t. Hatalmas tapsot kap, a terem minden rokonszenvét neki ajándékozza. Megtudtuk, hogy írogat is, a segesvári N. D. Cocea irodalmi kör vezetője, és Petőfivel való ismeretségét irodalomtanár nagynénjének köszönheti, aki a Gábos Dezsőék közelségében kedvelte meg a világszabadság költőjét.
Kányádi Sándor az első sorból hátra fordulva, szótlanul a kis tanítónő keze után nyúlt, és sokatmondó pillantás kíséretében, megcsókolta. Értékesebb köszönetet szép gesztusáért nem is kaphatott volna Ana Munteanu-Drăghici.

Forrás: Népújság, 1993. március 5.