Csiki Zoltán a parajdi Áprily Lajos Általános iskola nyugalmazott tanára, 31 éve az Áprily Emlékház kinevezett mindenese, 1992-ben a brassói Áprily Lajos Főgimnázium világtalálkozóján tartott érdekfeszítő előadást Áprily Lajosról. Több könyv szerzője, nevezetesek: Parajd (1999), Rabsóné öröksége I (2006), Rabsóné öröksége II (2012), Rabsóné öröksége III (2016), Áprily Lajos és Parajd (2016). 2022. október 18-án sikerült elbeszélgetnünk Áprily Lajosról, a költőről.

(Bencze Mihály): Zoltán bátyám, meséljen az Ön múltjáról, fontosabb emlékeiről!
(Csiki Zoltán): 1944. október 31-én születtem, Nyárádgálfalván. Házunktól a második volt a mostani néptanács épülete, ami az egykori Szentiványi Mihály (1813- 1842) költő palotája volt. Köztünk volt egy nagy csűr, oda húzták a németek a tankokat, és a csűr árnyékában az üzemanyagtartályokat. Apámat meg akarták lőni, de sikerült elmenekülnie a palota pincéjébe, ahová rengeteg cigány költözött, és ott vészelte át a háborút. Anyám velem volt a 8-ik hónapban, őt nem bántották. Naponta lőtték a szárnyasokat a katonák, és anyám el kellett készítse ebédnek. A németek után a helyükre jöttek az oroszok és ukránok, nekik is kellett anyám készítsen. Házunkba telepedtek, itt volt a rádióleadójuk, aminek jelszava a „Róza” volt. Anyám sokszor mesélte a háborús éveket. Jött a rendszerváltás, majd egy nagyon mostoha helyzetet értem meg, mert apám, Csiki Gábor (1920. augusztus 1. -2010.) a Magyar Népi Szövetség aktivistája volt. Úgy halt meg, hogy 50 évig nem is láttam, mert ott hagyott minket, a négy gyermeket. Három nőtől volt gyermeke, négyen voltunk mi édestestvérek, a legnagyobb öcsém Csiki Gábor meghalt, Csiki Ferenc Csíkszeredában él, és Csiki Albert meghalt. Nyárádszeredában van az egyik féltestvérem Csiki Béla, apámnak egy másik nőtől egy fia és egy lánya született, Csiki Levente Szolnokon él. Óvodában Gálfalván jártam, a középiskolát Nyárádszeredában végeztem el, naponta négy km-t jártam télen-nyáron. Osztályfőnököm Kocsis István a számtant tanította, foglalkozott velem, de legtöbbet Kolumbán Réka fiatal magyar szakos tanárnőnek köszönhetek. Sokat olvastam, az olcsó szórakozást kerültem, ezt értékelték tanáraim is. A Kolozsvári Filológia Egyetem magyar szakára iratkoztam, de áthelyeztek a román-magyar szakra. Nélkülözéssel teltek a szép egyetemi évek. Mi a szegényebbek a Józsa Béla pincéjébe jártunk dolgozni, de a románok onnan is kitettek. Harmadéves koromban nyáron, Marosvásárhelyen az építkezésben dolgoztam, ami nehéz munka volt, és gyengén fizették. Rá egy évre a Nyárád-mentén vasúti síneket raktunk le, amit jobban fizettek, majd a Nyárádod köveztük ki, amit jól fizettek, felért két tanári fizetéssel.

(B.M.): Hogyan alakult az élete az egyetem után?

(Cs.Z.): Az egyetem után kihelyeztek Újtusnádra, ahol három évet töltöttem, román nyelvet tanítottam. Tanítói fizetésem 1100 lej volt. 1969-ben feleségül vettem Tarr Erzsébetet (1948. február 17.), aki a főiskolára járt, de a család érdekében abba hagyta. 1970 nyarán, Parajdra jöttünk, ahol a magyar katedrára kerültem. Sokat kellett segítsek az özvegy édesanyámnak, valamint apósomnak, aki Makkfalván élt, valamikor tanító volt, de könyvelőként dolgozott, majd betegeskedett. Ő is, édesanyám, Marton Erzsébet (1921. február) is mindketten 79 éves korukban haltak meg 2000-ben. Három évre letettem a véglegesítő vizsgát román nyelvből, majd a második és első fokozatot magyar nyelvből. 1978-ben neki fogtam építkezni, kicsi román pénzből és erős magyar akarattal. Megszületett lányom Csiki Hajnal (1970. augusztus 25.), aki Csíkszeredában tanár, nemsokára a fiam is megszületett, Csiki Zoltán (1971. október 3.), aki most faluturizmussal foglalkozik. 2008. január 31-én nyugdíjaztak, a 8-ikosok osztályfőnöke voltam, kivittem velük a tanévet. Iskolámról sok cikket közöltem annak idején a Hargita Népében, és más újságokban is.

(B.M.): Parajdi évei alatt Ön lett Áprily Lajos költő életének legjobb ismerője, és emlékeinek ápolója. Szép lassan térjünk át a megegyezett témánkhoz, a költőhöz. Mit tudunk Áprily Lajos őseiről, hol volt Brassóban az eredeti Áprily családi ház, és mikor költöztek el innen:

(Cs.Z.): A költő nagyapja Joseph Johann Fritz Jekeli fiatal korában Medgyesre kerül, ahol borkereskedéssel foglalkozik. 1831. szeptember 14-én feleségül vette Michael Hitsch gyógyszerész lányát, Teréziát. Ekkor a nagyapa könyvkötésből él, Brassóba költöznek, 7 gyerekük születik. Ludwig, a költő apja, ebből a második, 1833. október 3-án született. A szabadságharc alatt hol Brassóban, hol Apácán élnek, a legnagyobb fiú Rudolf a Meiss család mócsi birodalmában volt gazdatiszt, de szerelmi csalódás miatt főbe lőtte magát. A nagyszülők végül Szásztyúkosra költöznek. Ludwig a Honterus iskolába kerül, kosztos diáknak, de az utolsó évében elhagyja az iskolát. Előbb inas egy brassói vaskereskedésben 1853-ig, majd Temesvárra megy 4 évre, ott egy zsidó kereskedőnél dolgozik. Utána Erzsébet városba megy 1857-64 között, ekkor tanulja meg az örmény és a román nyelvet. Itt egy szász asszony ad szállást számára, akinek a férje kereskedéssel foglalkozik, állandóan úton van. Ezt az asszonyt veszi három gyerekkel feleségül 1864-ben. Négy közös gyerekük születik, 2 korán meghal, Karcsi 15 éves korában, egyedül Otília marad még meg. Felessége esze elborul, 1885 januárjában temeti el. Ebben az időben Pilsenből 5 cseh család Brassóban pályázatot nyer, a belváros utcainak macskakövezésére. Munka után a 4 család hazamegy, de Ziegler Mihály a Brassó központjában működő cseh vendéglőssel összebarátkozik, végül nem megy vissza. A 4 lányuk közül Berta, a legkisebb bekerül a brassói gyufagyárba, ahol 1886-től Ludwig a csomagoló részleg vezetője. Ludwig és Berta 1886-ban megesküsznek a brassói belvárosi katolikus templomban. A ház, amelyben laktak sajnos nem volt az ő tulajdonuk, a Jekeli családé volt, albérletben laktak a Hosszú utca 109 (111?) szám alatt. Ez a mostani számozás, hisz a történelmi idők folyamán a számozás sokszor változott. Majd 1888 elején a család a központi házat elhagyja és a Méheskert utcába költözik. A költő apja, a brassói gyufagyár könyvelője, aki családjában 12 személyt etetett, és emiatt egyszer egy kis hamisítványhoz folyamodott. Elkapják, és emiatt az igazgató kénytelen volt elbocsájtani. Hintón érkezve meglátogatja apját a parajdi gyufagyár igazgatója Reitter József, és állást ajánlott Parajdon a gyufagyárába. Ezt az apa el is fogadta. A költő Áprily Lajos, eredeti neve Jekeli Johann Ludwig (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.) és 1887. december 4-én keresztelték, a pap írta el az eredeti Jekeli nevet Jekelyre. A költő morva származású anyja Ziegler Berta a csecsemőre és a Pilsenben lakó édesanyjának Malon Jozefa tervezett áttelepítésére gondolva egyelőre nemet mondott. Édesanyja apai felmenői németek voltak. A költő apjának az első házasságából származó nagyobb gyerekei közül a 10 éves Otíliát magával hozza Parajdra, és elfoglalja állását 1888 nyarán. Az apa raktárosa és könyvelője lesz ennek a nagy gyufagyárnak, amely akkor több mint 400 embernek ad kenyeret. Első helybeli lakásuk a Mester utcai egykori pénzügyi épületben volt. Az apa sürgetésére megtörténik az anya és a 11 hónapos kisfia látogatása Parajdon, 1888 októberében. Megszervezte, hogy amikor a gyár fuvarosai tömeges gyufaszállítmánnyal érkeznek a héjasfalvi állomásra, az egyik kóberes szekér bölcsőjében biztonságosan hozhassák Parajdra a csecsemővel érkező anyát. Sajnos az apát végül két év börtönre ítélik az egykori hamisításért, és így a család 1889 végén visszavonul Brassóba. Egy év után az apát végül szabadon engedik és visszaköltöznek Parajdra, állását visszakapja, de most a Flepsz-féle telken levő lakóházba költöztek. Ez volt az 5 éves költő gyermekkori kis világa. Sajnos, a 14 éves féltestvér, Ottília váratlanul meghalt, és ő maradt a család egyetlen helyi halottja a római katolikus temetőben. Később a költő írásában bocsánatot kért, mert a temetésen a gyertyákat játéknak képzelte, nem értette a temetési szertartást. Évek múlva, amikor a család elkerül innen, az apa megkéri a költőt, hogy Otília sírjáról a rózsafáról vágjon le egy ágat és hozza el neki. A költő megírta, hogy apja ezt mindig magánál hordta, mint egy talizmánt. Amikor a költő 6 éves a Nádasfői utcába költöznek, ez lesz a költő boldogság szigete. Rácz Rózsika lesz a költő kis barátnője. Apjától egy kilences flóbert puskát kapott, évek múlásával a költő a visszaemlékező írásaiban bocsánatot kért az egykori vadászbűneiért.

(B.M.): Hol végezte iskoláit a költő?

(Cs.Z.): Az 1900-as években Parajd mindhárom egykori református felekezeti iskoláiban a tanulók valóságos létszáma meghaladta az 500-at. Sajnos a 10 éves lányok nagy része a gyufagyárban dolgozott. Ilyen körülmények között kezdte 1893 őszétől Jekeli Lajos az első osztályt. A gyerek sápadtsága és gyenge fizikuma miatt az anya szerette volna halasztani, de végül elengedte. A kisfiú naponta jelentkezett Szőcs Lőrincnél, ahol üres gyomorra a frissen fejt fekete kecske tejét itta, hogy erősödjön. Weber András patikus is erősítő gyógyszereket adott. Vitális Elek iskolaszéki elnök felesége az első tanítónénije. 1896-ban a költő 3-ik elemistaként a millenniumi ünnepségen elszavalta az Ezer év című prológust. Itt nagyon sok egy életre szóló barátot szerez magának: Kénesi Jóska, Kovács Mihály igazgató fiai, Geöcze-gyerekek, Strang Frigyes, Bíró Gábor és még sokan mások. Horváth Dénkó pedig sok versének lesz az ihletője. 1897 nyarán végzett a parajdi elemi iskolában, és ősszel az egykori Magyar Királyi Állami Főreáliskolába adja az apja Székelyudvarhelyre. Itt ismeri meg a gimnázium tehetséges tornászát, akivel egy életen át barátok lesznek. Áprily Ferenc álnéven kezd verselni, és ezzel a névvel találjuk az 1998 nyarán érettségiző osztálynévsorban. A következő tanévben az apa már nem meri bentlakó tanulóként tartani az iskolában, mert bizonyossá vált a parajdi gyufagyár leszerelése és Kolozsvárra költöztetése. 1898 őszén csak látogatásnélkülire íratják az alsó gimnázium 2 évébe, – ami ma a 6-ik osztálynak felel meg – az udvarhelyi iskolába. Az apa a helyi állami iskola igazgató-tanítóját, Kovács Mihályt kéri meg a gyermek felkészítésére, az év végi magántanulói vizsgára. Az iskolai bizonyítványában a neve Jekeli, nem Jekely.

(B.M.): Parajd és Székelyudvarhely szerettette meg a magyar nyelvet a költővel. Hogyan alakult a további sorsa a költőnek?

(Cs. Z.): Parajd környéke kifogyott a nyírfából, ezért lovas szekerekkel a gyergyói falvak havasaiból kellett fuvarozni, ami a költségeket megemelte. A svéd gyufához nyírfát használtak, de itt gyufának való fenyő se volt. A parajdi gyufagyárból Ábrahám falván majd Székelykeresztúron keresztül kóberes szekerekkel vitték le Héjjasfalvára a terméket, onnan a vasúton keresztül Bukovinába, ahol komoly szerződésük volt. Az osztrák–magyar–román vámháború egy gazdasági háború volt, mely1886-ban tört ki az Osztrák–Magyar Monarchia és a Román Királyság között. A függetlenségét nemrég kivívó, nemzetközi elismerésre törekedő Román Királyság és a status quót megőrizni kívánó Osztrák–Magyar Monarchia nem tudott megegyezni a vámtarifák ügyében, megtorlásként mindkét ország prohibitív vámokat vetett ki egymás termékeire. A vámháború negatívan befolyásolta a két ország gazdaságát, és különösen Erdélyben voltak katasztrofális következményei, rávilágítva a két ország közötti együttműködés szükségességére. Így Reitter József az itteni gyufagyárát felszámolja és Kolozsvárra költözteti. A kolozsvári nagyállomással szembeni területet megvásárolja, a megengedett távolságot betartva a sínektől. Évtizedes szerződést köt a gyalui havasok erdőgazdálkodóival, a nyírfa szállítására. A kolozsvári Reitter gyufagyár tulajdonosa unokatestvére a parajdi Reitter Józsefnek. 1899. október 15-e után a gyár Kolozsvárra költözik. Így 1899 szeptemberében kezdődik a költő kolozsvári korszaka. A Farkas utcában lakó nagynénjének lett a kosztos lakója, mert a gyár átköltöztetése Parajdról még nem fejeződött be, a szülők pedig még egy néhány évig a gyufagyárhoz kötődnek. Erzsike, az édesanyja élelmes nővére, nemcsak őt, hanem nemes ifjakat, fejedelmi családok gyerekeit is fogadta évekig. A református gimnázium számtan tanára, Nagy Jenő, a férj is előnyére lehetett az ugyanabban az iskolában tanuló diáknak. Ebben az iskolában volt még tanára Kovács Dezső és Seprődi János. Apja eléri a nyugdíjkorhatárt, de az igazgató még engedi dolgozni. Apja egyik barátja rábírja, hogy a biztos nyugdíj helyett inkább végkielégítést kérjen, így a kapott tőkét a barátja tőkéjével összeadva vállalkozásba kezdenek, ami hamarosan csődbe jut. Emiatt megismerik a nyomort, a szegénységet is. 73 éves, amikor a kolozsvári napilapban olvassa, hogy egy bajor vállalkozó hatalmas erdőterületet vásárolt a bihari havasokban, és a fakitermeléshez keres szakértőket, de olyanokat, akik Erdély három nyelvét beszélik. Az apa öt nyelvet beszélt így rögtön felvették, feleségével kiköltözött a bihari hegy tetejére, ahol barakban laktak, mint a többi munkások. A költő Kolozsváron élte az önálló életét, de 2 év után, meglátogatta az apját. Az apa a barak tornácáról látta a közelgő fiát, örömkönnyekben kitörve mondta a többi olasz és más nemzetiségű munkásoknak: „Látjátok, mégis van fiam!” A költő ezt a Juhok című versében, de prózában is megírta. Ettől kezdve a költő mennyasszonyával járta Erdélyt. Áprily 1909-ben a kolozsvári egyetem bölcsészkarán szerzett magyar-német szakos képesítést.

(B.M.): Mikor és hol jelentek meg Áprily első versei?

(Cs.Z.): Egy versét 1905-en névtelenül közölte az Egyetemi Lapok, majd 1909-ben Jékely Lajos néven jelentkezik szintén ennél a lapnál. 1918-ban küld három verset az Új Erdély újságnak, 1919-ben már öt verset küld, de akkor Áprily Lajos álnéven. A szerkesztőség részéről megindul az oknyomozás, hogy ki az úristen ez az Áprily Lajos. Aztán Szilágyi Zoltán elárulja, mert jól ismeri. Ezután vált ismertté Áprily, mint költő. Majd Szilágyi Zoltánnal egy szerkesztőségben fognak dolgozni. Egyetem után egy hónapot tölt Párizsban, majd Nagyenyeden 17 évet tanárkodik. 1911-ben feleségül vette Schäfer Idát, három gyerekük születik: Jékely Zoltán (1913-1982) aki író és költő lesz, Jékely Endre (1914-1999) aki jogász és műfordító lesz, és Jékely Márta. Áprily verseit már nagyon sok lap kezdte közölni, „modern” hangja egyre népszerűbb. 1923-ban Dijonba megy, itt megszerzi a francia nyelv tanításához szükséges oklevelet. Az Erdélyi Irodalmi Társaság, a Kisfaludy Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja lesz. 1924-ben Kuncz Aladárral a kolozsvári Ellenzék irodalmi lapot szerkesztették, majd 1928-ban az Erdélyi Helikon szerkesztője lesz. 1926-ban családostól Kolozsvárra költözik, majd 1929-ben Budapestre. Itt a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatója, egyben a Protestáns Szemle szerkesztője. 1943-ban nyugdíjba vonul, és Szentgyörgypusztán telepedik le. Fordítással foglalkozik, verseket csak 1950-től közöl újra, 1967-ben visszaadja lelkét a teremtőjének.

(B.M.): Parajdra még jött-e vissza Áprily?

(Cs.Z.): Nagyon sokszor. Amikor tehette mindig visszajött, hisz életében ez volt a lelki feltöltődés helyszíne. Sok barátja ismerőse várta vissza. Sok verse parajdi témát dolgoz fel, 11 hónappal a halála előtt már nem lát és komoly gondjai vannak, de még akkor is Parajdról ír verseket. Itt is sokat dolgozott, rengeteget fordított németről. Nagyon sokat fordított, nyolc nyelvről, amiből egy volt olyan, hogy segítséget kért, hiszen nem tanulhatta meg a kínait.

(B.M.): Áprily Lajosnak apja második házasságából nem volt más testvére, de Brassóban még ott voltak apja szász rokonai. Tartották-e velük a kapcsolatot?

(Cs.Z.): A költő apja nem szívesen ment Brassóba, csak parancsra a gyár részéről ment oda egyszer vagy kétszer. A költő azt írja szó szerint: „sohase értettem meg édesapámat, hogy miért 20 évesen kellett megismernem a szász unokatestvéreimet.” De ugyanakkor hozzáteszi azt is, hogy: „azt se értettem, hogy magyarul megszólaltam mellettük és egyből nekem ugrottak a szász testvérek annyira magyarellenesek voltak”. Itt Parajdon pedig ő nem érezte azt, hogy a szászsága miatt hátrányban maradna, emberként nézték. Tehát, a gyerekkor, a biztonságérzet, a kultúra és a szászok részéről tapasztalt negatív élmények miatt is jobban megszerette Parajdot, a magyarokat.

(B.M.): Áprily egy cseh anya – akinek németek voltak felmenői – és egy kemény, szász apa mellett nőtt fel. Mi miatt és hol vált magyarrá Áprily Lajos?

(Cs.Z.): Az édesanyja nagyon óvta a magyarokról, mert a parajdi szomszédban négy műhely volt. A kovácsműhely, amelynek a helye most is ott van, ahol volt, két lakatosműhely, s egy asztalosműhely. Ezeknek a fiai – mert 10-12 évesen már mentek dolgozni – mentek volna hozzá gyakran, de leghamarabb nem ezeket említi. A faluvégen volt Hénikné fia, Jóska, akit biztos a németsége miatt, Áprily anyja beengedte az udvarba. S a fiúval tárgyalt, de egy adott pillanatban megkérdezte tőle: Jóska, mit ettél ma? Fuszulykalevest – válaszolja. Másnap is megkérdi, a válasz ugyanaz. Ez elég volt, Áprily család más szinten élt, mert ők 200 forinton felül kerestek. Egy elfogadható fizetés 24-40 forint között volt. És ezektől nagyon óvta Áprilyt, mert látta, hogy ők magasabb szinten vannak. Egy idő után Áprilynek, 5 és fél évesen, 1893 tavaszán, már volt akarata, megmondta az anyjának, hogy hagyja játszani. Akkor kiment és szembe találta magával a nagyon népes kovácsműhelyt, ott talált egy kis gyöngyvirágot, a majdnem vele egyidős Rácz Rózsikát, aki Kovácsnak a mostohalánya volt, akkor megtalálta a katolikus temetőt és 1897 nyarán az apja megvette neki a fegyvert, amely aztán a vadonba bolondítja ki őt. Parajdiakat nevez meg, hogy kik szeretették meg a vadont. Az apja is vitte, de az apja minden héten foglalt volt. Ez a puska nagyon ment, de addig már a székelygyermekek is csábítgatták. Szerintem Parajd tette magyarrá Áprilyt, a természet, a sok gyerek, a játék, az élmények, a barátságok, a kapcsolódások. Apját is itt látta boldognak.

(B.M.): Hogyan és miként ápolta, és hogyan éli meg Parajd a költő emlékét?

(Cs.Z.): Parajd emlékezetében még frissen élt a költő emléke. A falun kívüli helyek akkor váltak emlékhelyekké, amikor ismétlődő akciók kötődtek az ismert tájhoz. Az első hangsúlyozott megjelenítése a költő életművének a gyakori szavaltatása órákon, tematikus iskolai versenyeken, találkozásokon. Utóbb az osztályokban és a folyósokon megjelenő tablók voltak hivatottak hangsúlyozni e költészet jelentőségét. A kilépést az 1970-80-as években meghirdetett iskolák közti versenyek jelentették Alsó- és Felsősófalva, Korond meg Szováta csapatai között. Ezeket a találkozókat Rabsonné várának előterében tartottuk. Az vadalmafa tövét megvájva, vízforrásra akadtunk, ezt gyűjtöttük egybe, ivóvíznek. Betonmederbe fogtuk, a kövekkel kirakott támfalba az Áprily Lajos Kútja felírat került. Térképet is helyeztünk, a hely fontosságát ismertető szöveget kopjafa szerű keretbe tettük. A másik falun kívüli emlékhely a Kétágnak nevezett dűlőben, a Kisküküllő Kis- és Nagyágnak találkozási pontjánál van. Az erdészlakkal ellentétes oldalon, a Kiság partján volt egykor az Áprily Lajos boronaháza. Ide állítottunk egy kopjafát, amit Molnár Imre faragott, és 2003-ban Kántor Csaba református lelkész szentelt fel. Ettől a helytől 100 méterrel fennebb található a Halálpatak, és ennek a helynek igazából a költő állított emléket a Halálpatak. Mártának című versével. Mikecs László a költő veje hazajön Kolozsvárra, jövendőbeli feleségével, Mártával vesznek részt az 1940-es visszacsatolási ünnepségen. Közben a költő is volt lövészárokásó, Bandi a fia katona, majd orosz fogoly a megszökésig. 1944 szeptemberében az orosz és román haderők elfoglalják Kolozsvárt, mintegy 5000 magyar férfit fogdosnak össze, és meg is indítják őket a Szovjetunió felé. Köztük van Áprily veje Mikecs László is. Foksányba viszik, ahol DK-Európa legnagyobb gyűjtőtábora alakult ki 50000-es létszámmal. Itt már Mikecs László súlyos vérhasban szenved. Ilyen állapotban kerül Taganrogba, ahol 1944. december 2-án meghal. A költő ezt a szomorúságot a Taganrog versében örökítette meg. Márta lánya 1944-ben elveszíti szülés közben a második gyerekét. A harmadik tragédia 1946. július 26-án következik be, amikor Márta 4 éves kislánya Debrecenben vérhast kap és meghal.

(B.M.): 1987. november 14-én, a költő születésének 100-ik évfordulóján a Visegrádi Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola felvette az Áprily Lajos nevet. Az ünnepségen a költő leszármazottjai is jelen voltak, Jékely Zoltán lánya Adrienne is, valamint Péterfi Sarolt, aki azóta is az Áprily Alapítvány elnöke. Brassóban, az 1989-es hazai rendszerváltás hevében, még decemberben összeültünk: Binder Pál, Benkő József, Benedek Imre, Török Ernő, Gölle Vilmos, Bencze Mihály, Kiss Magda, Petki Pál, Madaras Lázár és megalapítottuk az Áprily Lajos Középiskolát. 1990. január elején Benedek Imre, Török Ernő, Binder Pál felutazott Bukarestbe és Pálkövi Pál tanügyi államtitkár aláírta, és pecséttel is ellátta az Áprily Lajos Középiskola alapító oklevelét. Nemsokára Benedek Imre, Bencze Mihály, Kiss Magda, Mina László újra Bukarestbe utaztak Demjén Lajos tanügyi államtitkárhoz, hogy véglegesítsék az Áprily Lajos Középiskola épületét. 1992. május 16-án, az Áprily Lajos Főgimnázium megszervezte az önálló brassói magyar középiskola 155 éves évfordulóját. Erre az ünnepségre Jékely Zoltán lánya Adrienne családjával érkezett. Érdekes emlékeket mesélt Áprilyről. Részt vett a visegrádi Áprily Lajos Általános Iskola tanári küldöttsége is. A parajdiak közül itt volt Cseresznyés Attila igazgató valamint Ön, és Ön egy előadást is tartott a költőről. 2012. november 14-én a költő születésének 125 évfordulója alkalmából, Szente Levente brassói önkormányzati képviselő fáradtságot nem tűrő munkájának eredményekeként magyar, német és román nyelvű emléktáblát avattak a költő szülőházán, a brassói Hosszú utca 111 szám alatt. Kelemen Hunor RMDSZ elnök leplezte le: „Áprily Lajos humanista költő volt olyan időszakban, amikor Európa letévedt a humanizmus útjáról, és az Erdélyi Helikon egyik első szerkesztőjeként, intézményépítő tevékenységével Trianon után otthont teremtett az erdélyi magyar irodalom számára.” Jelenleg egy magyar és öt román család lakik e házban. A költő születési adatait a Brassó-Bertalan szász parókián lehet megtekinteni, ott Jekelius név alatt. Parajdon is történtek csodák?

(Cs.Z.): Igen, itt is történtek csodák. 1990. október 21-én az itteni általános iskola Cseresznyés Attila igazgató és a tanári kar csapatmunkája eredményeként felvette az Áprily Lajos nevet. Ezt az ünnepséget Jékely Adrienne is megtisztelte, a visegrádi Áprily Lajos iskola igazgatónője Mezei Anna, valamint a küldöttség is. Iskolánkban megalapítottuk az Áprily Lajos Közművelődési Egyesületet, aminek azóta is én vagyok a választott elnöke, ami azt jelenti, hogy egyben az emlékházat is én felügyelem, én rendezem. Ezen egyesület égisze alatt létrehoztuk az Áprily Lajos Emlékházat, aminek az avatása 1991. október 19-én volt. Jékely Adrienne emléktárgyakat adományozott, Péterfi László szobrász, Adrienne férje is segítette a gyűjtést. Mára annyi minden összegyűlt, hogy alig fér az emlékházban, kétszer ekkora ház kellene. 2004. szeptember 25-én felavattuk az emlékművet, a követ a korondi erdőből hoztuk, a rá kerülő Áprily plakettet Szabó János tanár készítette. 2021. szeptember 24-én a parajdi központi parkban felavattuk a költő mellszobrát, amit Túri Török Tibor művész készített, és Fülöp D. Ibolya adományozott. Rengeteg látogatója volt és van az emlékháznak, tanárok, diákok, irodalomszeretők. Áprily születésének évfordulóján előadásokat tartunk, ünnepségeket szervezünk. Egyesületünk tagjai: Horváth István, Laczkó Tünde és Attila, Vakár Jutka, Andrássi Judit, Herczog Erzsébet, Moldován László és baráti köre, mindig segítőtársaim voltak ebben a hatalmas munkában. Ezúton is köszönetet mondok nekik.

(B.M.): 1992-ben megpróbáltam a három Áprily iskola, a visegrádi, a brassói, és a parajdi iskola tanári karát egy „szövetségbe” kovácsolni, hogy közös táborokat, előadásokat, diák- és tanárcseréket tartva fejlesszük iskolánk színvonalát, és erősítsük meg intézményeinkben Áprily transzilvanizmusát. A kezdeti lelkesedés lassan alábbhagyott, és idővel megszűnt. Hogy élték meg ezt itt Parajdon?

(Cs.Z.): Igen emlékszem erre a kezdeményezésre. Én inkább az Áprily emlékházon keresztül tudtam ezeket megvalósítani. Rengeteg látogató, hazai, külföldi, a beszélgetések, előadások, ébren tartották a költő emlékét. Könyveimen keresztül is terjedtek az ismeretek, az újságokban közölt cikkeimmel is. És ezt továbbra is folytatjuk. Jöjjenek minél többen, és látogassák meg az emlékházat, ismerjék meg az igazi Áprily Lajost.

(B.M.): Mindezek megvalósítására jó egészséget és sok sikert kívánok! Köszönöm a beszélgetést.

1. Nagy-Imecs Zsuzsánna:
   2022. december 29. 21:08

   Tisztelt Szerkesztőség!

   Örvendek, hogy Áprily Lajosról több mindent megtudtam, ezen interjú kapcsán. Hálás vagyok Dr.Bencze Mihálynak, hogy elküldte a linket, ahol elolvahattam! Mély tisztelettel Nagy-Imecs Zsuzsánna, nyugdíjas könyvtáros, Székelyudvarhelyről