Lana meséi

 

Ki jő?

A nagy Duhaj felséges úr.

Üdv a királynak!

Honnan jössz, nemes úr?

Csatából királyom, legyőztük az ellent.

Fogadd hódolatom, népem nevében, mert megvédted őket a betolakodóktól.

Kopognak a lakosztály ajtaján. Három boszorka jő sietve, az egyik nyomában szél sivít, szemük vérben forog.

Királyom, maradj szobádban, mert addig tart uralmad, míg az erdő el nem indul feléd, sziszeg az úr fülébe az egyik.

Bolond népség, máglyára velük!

Király, ki sok erdőt kiirtottál már, csak nem hiszed el, hogy balga fák képesek legyőzni? Így hízelg néki Duhaj.

Lelki táp minden szavad nékem vezérem, nyugtázza a király, de akkor megszólalnak a fejében a hangok.

Ha! Ki jő? Ki kopog? Mért rémít engem minden zaj? S a fejéhez kap a nagyságos úr.

Minő kezek! Szemeimet kiszaggatják! Szenved nagyon.

S mi ez? Kürtszó? Csatát nyertünk? Harsonák?

Nem királyom, jön szembe az éhes tömeg.

Minő aljasság, orgyilkosok törének be az úrnak fölkent templomába? Hol vagy Duhaj?

Megölni mind, vigyétek a baltákat, de gyorsan!

Ó, jóuram, az erdő hatalmas és fái az égig érnek.

Tévedsz, hitvány barátom, ezek növendékfák, könnyű velük elbánni.

Éjjel esni fog jóuram, s reggelre mind az égig érnek.

 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ