Jó lennél te is Mikulásnak – mondta
az idei Mikulás a Danson házban,
van bajuszod, szakállad s
hátad is hajlott,
mondhatni hiteles.

Az igazi Mikulások háta görnyedt a cipeléstől,
lábukon fekete cipő, bakancs vagy bőrcsizma, mely
kísértetiesen hasonlít arra az ünnepire, amelyet
a szekrény aljában őriznek,
s ezen igencsak elcsodálkoznak a gyerekek.

Az igazi Mikulások nem gyerekek,
pedig logikus, hogy gyerekekből lesznek a felnőttek.

Hangjuk kissé rekedtes, szélben táncoló bádog,
fátyolos, fenyők beszélgetése esti csendben,
és negédes, tavak tükrén föl-fölbuggyanó esőcsepp.

Zúzmarán csusszan a szán, amelyen érkezik a Mikulás,
rének húzzák vagy fáradt fénylovak, de idén
gyalog jött át a parkolóból, esőben ázott.

A parkban csepegő, hűs fák alatt keresték őt a gyermekek,
de bent találtak rá a Danson házban, meleg szobában.
Se Jingle Bells, se lódobogás, se horkanás,
se csilingelő fénysziporka, sütemény, forró tea.

Fürge Mikulás adott át apró csomagot a gyerekeknek,
s mondta, hogy jó lennék Mikulásnak.

A fényképész beállított egy kattintásra,
a pénzgép számolt,
egy idegenvezető krampusz elkísért a kijárathoz.

Otthon majd ráírja mama a kép hátára a dátumot:
2022. Bexley.