Az 1965/66-os évadban a Sepsiszentgyörgyi Magyar Színház műsorára tűzte Victor Eftimiu „Rokonunk, a csavargó” c. darabját, amelyben a Csavargó szerepét László Károly (Puki) játszotta nagy sikerrel. Meghívásunkra az előadást elhozták Segesvárra is.
(Mellékesen megjegyzem, hogy Puki felesége, Ildikó, első unokatestvérem volt).
Meghívást kapott a darab szerzője, és el is jött Segesvárra.
Kemény mozgósítás eredményeként („Ha nem leszel ott az előadáson, holnap felelsz matematikából, mivel nem lenne igazságos, hogy olyan kollégád feleljen, aki ott volt, s így nem volt ideje felkészülni, neked pedig volt…” –, ennél hatékonyabb érvelést eddig még nem találtak fel –, telt ház várta a produkciót.
Az előadás után díszvacsorával tisztelték meg a meghívottakat, amelyen a város előkelőségei (főleg „pártkatonák”) vettek részt, s amelyen én is jelen voltam. Előadás-szervezői minőségem ehhez nem lett volna elegendő, de rokonom volt a Csavargó.
Az asztalnál László Károly és Victor Eftimiu között ültem, velünk szemben pedig a város „első embere”, a párttitkár és a többi meghívott. A jeles férfiú mindenképp beszélgetést szeretett volna kezdeményezni a darab szerzőjével. A titkár elvtárs valahol látta, vagy hallotta, hogy a művészembereket Mester! (románul Maestru!) szóval is meg lehet szólítani.
A baj ott kezdődött, hogy a maistru szó jelentése is mester, csak az egy olyan képzett munkás, aki a többieket irányítja.
Az „első elvtárs” többször is így szólította hát az írót: „Domnul maistru! Domnul maistru!”
Itt jegyzem meg, hogy a kitűnő szerző kissé nagyothalló volt, idegesítette a megszólítás is, és felém fordulva jó hangosan megkérdezte: „Cine-i idiotu’ ăsta?” (Ki ez az idióta?)
Az emberekben megfagyott a vér. Szerényen válaszoltam: „Ő az első titkár elvtárs.”
Nem volt mosoly, sem nevetés, talán csak úgy, „belülről”.
Senki sem firtatta tovább a dolgot –, de azzal a jóleső érzéssel távoztunk, hogy Segesvár első embere egy idióta, s ezt ki is mondta valaki.

Közzéteszi: Bölöni Domokos