Akár vádat is emelhetnek Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke ellen. legalábbis ez derül ki abból a jelentésből, amelyet a Capitolium tavaly január 6-ai ostromát kivizsgáló kongresszusi bizottság állított össze. A BBC brit hírszolgáltató szerint Donald Trump vádolható azzal, hogy

• akadályozott egy hivatalos eljárást,
• összeesküvést szervezett az Egyesült Államok megkárosítására;
• hamis nyilatkozattételre bujtott fel;
• lázított.

A Telex hírportál megjegyzi, hogy ilyen súlyos vádpontok még sosem fogalmazódtak meg az Egyesült Államok elnökével szemben az ország csaknem csaknem 250 éves történetében. A bizottság képviselői hivatalosan nem kommentálták az értesülést, de Bennie Thompson a kongresszusi vizsgálóbizottság elnöke azzal indokolta a CNN-nek a kemény vádakat, hogy „ha fenn akarunk maradni, mint a törvények és a demokrácia nemzete, akkor ez soha többé nem ismétlődhet meg”.

Persze, a kongresszusi jelentés önmagában még nem kötelezi az igazságügyi minisztériumot a vádemelésre. A jelentés azonban hivatkozik egy korábbi bírósági állásfoglalásra, amely szerint Trump szavai a tüntetésen – ahonnan hívei a Capitoliumhoz vonultak, majd be is törtek oda – hozzájárultak a halálos áldozatot is követelő zavargásokhoz.

A dokumentum is kimondja, hogy önmagában nem szükséges Trump bizonyítható egyetértése a zavargásokkal, elég, ha ahhoz tetteivel, szavaival megteremtette a megfelelő környezetet, amelyben a tiltakozók felbátorítva érezték magukat – hívta fel erre a körülményre a figyelmet a Politico nevű hírportál.

Márpedig Trump ennek megfelelt azzal is, hogy számtalanszor beszélt elcsalt választásról, amellyel elvették tőle a győzelmet. Igaz, a bizottságban korábban olyan álláspont is megfogalmazódott, hogy önmagában a tömeg feltüzelése még nem feltétlenül elég az ő felelősségének megállapításához. A kérdés ugyanis jogi szempontból az, hogy kimutatható-e egyértelmű oksági összefüggés Trumpnak a tüntetésen elhangzott beszéde és a Capitolium megrohamozása között. Nos, egy idézettel szeretném itt feleleveníteni a történteket. Trump azt mondta a támogatására egybegyűlteknek, hogy „ha nem küzdötök, mint a pokol, már nem lesz országotok”. Ezt a kijelentést nehéz nem felbujtásként értelmezni. Természetesen küzdeni nemcsak erőszakos eszközökkel lehet, de az adott helyzetben, amikor több ezer ember azért gyűlt össze, hogy megakadályozza az elnökválasztás eredményének kongresszusi szentesítését, más szóval megpuccsolja a békés hatalomátadást, akkor egy ilyen kijelentés egyértelmű uszítás törvénytelenségek elkövetésére. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy ez a beszéd alig néhány órával azelőtt hangzott el, hogy a kongresszusnak formálisan is el kellett fogadnia a választások eredményét. Ha tehát a szövegben szereplő „küzdelem” szót, mint a tiltakozás békés kifejezését értelmezzük, akkor ennek semmi értelme és eredménye nem lett volna, hiszen a honatyák már összegyűltek a Capitoliumban, hogy szentesítsék a választások eredményét, ami trumpi értelmezésben azt is jelenti, hogy a mellette tüntetőknek „már nem lesz országuk”. E fejleményt abban a pillanatban már csak erőszakkal lehetett megpróbálni megakadályozni.

Ugyanakkor nem ez az egyetlen ügy, amelyben egy Donald Trump elleni esetleges vádemelés megtörténhet. Mint ismeretes, a volt elnöknél augusztusban tett házkutatás során lefoglaltak több száz dokumentumot, amelyek között – az ügyre rálátó források szerint – bizalmas, titkos, sőt szigorúan titkos iratok minősítéssel ellátottak is vannak, amelyeket Trumpnak nem lett volna joga hazavinnie a Fehér Házból. A volt elnök azzal védekezett, hogy ezeknek az iratoknak a titkosságát még elnöksége idején feloldotta, de erre vonatkozóan semmilyen bizonyítékkal nem tudott szolgálni.

 

 

S, ha mindez nem lenne elég, akkor tegyék hozzá a The New York Times azon információját, miszerint a költségvetés ellenőrző bizottsága (Ways and Means Committee) napokon belül nyilvánosságra hozza a volt elnök adóbevallását. Ennek azért van jelentősége, mert Trump évek óta titkolja pénzügyeit és perek tucatjaival próbálta megakadályozni, hogy a nyomozó hatóságok, a sajtó és a közvélemény bepillantsanak adóbevallásaiba. Amerikai lapvélemények szerint alapos a gyanú a tekintetben, hogy a volt elnök adócsalást követett el, ami az Egyesült Államokban főbenjáró bűnnek minősül. Más elemzők szerint Trump nem is attól fél elsősorban, hogy bizonyítékok kerülnek elő arról, miszerint fiktív jótékonykodásra hivatkozva csökkentette adóalapját, hanem attól, hogy kiderül: voltaképpen egyáltalán nem olyan sikeres üzletember, mint amilyennek látszani akar, vagyonát apai apanázsából, Oroszországhoz köthető, gyanús cégekkel folytatott ügyleteiből, valamint a Deutsche Banktól felvett és máig vissza nem fizetett hiteleiből szerezte. Ha erről a közvélemény is tudomást szerez, az egyszer és mindenkorra véget vet politikai ambícióinak.

Szorul tehát a hurok a volt elnök nyaka körül, s a politikai elemzőket foglalkoztató kérdés ilyenkor az, hogy tisztán jogi procedúráról, vagy politikai bosszúról van-e szó. Természetesen az exelnök és hívei a demokraták boszorkányüldözéséről beszélnek, azonban megítélésem szerint újabban már nem is a demokraták érdekeltek Trump újabb elnökjelöltségének megakadályozásában. A Republikánus Párt egy része a félidős választások fiaskója után már úgy gondolja, hogy Trumppal nem győzhetnek 2024-ben, ezért a konzervatívok máris elkezdték keresni azt a jelöltet, akit két év múlva indítanának a demokratákkal szemben. A The Guardian brit liberális lap szerint, Trump ellenében heten esélyesek a jelöltségre: RonDeSantis floridai kormányzó, Mike Pence, Trump volt alelnöke, Ted Cruz, texasi szenátor, Josh Hawley Missouri állam szenátora, Glenn Youngkin Virginia kormányzója, Nicki Haley, volt dél-karolinai kormányzó, Mike Pompeo, Trump volt külügyminisztere, azt megelőzően pedig a CIA igazgatója és Liz Cheney, Dick Cheney volt alelnök lánya, volt képviselő, Trump párton belüli bírálója.

Azt hiszem, hogy most ez a legfontosabb kérdés: lesz-e ereje az úgynevezett Régi Nagy Pártnak (Great Old Party – a Republikánus Párt alternatív megnevezése), leszámolni egy üzleti és politikai kalandorral, beismerni azt, hogy hiba volt támogatni őt és levonni ebből a szükséges következtetéseket, vagy továbbra sem tud ellenállni a könnyű sikert ígérő populizmus csábításának. Nem Trumpról van tehát szó, hanem az amerikai demokráciáról.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ