Újságírókarácsony

 

Akkor most írok gyorsan egy ilyen szívmelengető karácsonyi kis izét, csilingelő angyalkákkal, meg áhítatos csendben suhogó szárnyakkal, ahogy kell, elvégre nem tegnap kezdtem a szakmát, hanem, ha jól számolom, olyan harmincöt éve, ilyesmit az ember félkézzel kell megírjon, közben még eszem is valamit, mert már kezdek megéhezni.

Utána akkor mit is kell még megoldani ma? Ja, igen, a tanulmány az orosz titkosszolgálatok paranoid eszmerendszeréről már kiment, a politikai elemzés kiment, akkor mi van még? Ez a kis szívmelengetés, aztán az iráni hírösszefoglaló, azt viszont komolyan kell venni, mert ott nincs karácsony, felekezeti okokból, szóval meg sem állnak, folytatódnak a tiltakozások is, azok vérbe fojtása is, Khuzesztánban legalább háromszázötven áldozata van a kormánypárti milíciának, a Baszidzsnak. Közben a kormány le akarja választani az országot a világhálóról, kérdés, hogy mennyire fog nekik menni, de az ellenzék már becsempészett kétszáz méregdrága Starlink-állomást, azokat használhatják majd – képzelhető, milyen nehezen kellett összekuporgassák rá a pénzt, főleg most, mikor négyszázezer riál egy dollár. Hát, ez nem karácsonyi, nem szívmelengető, de hír, az tény. Meg kell írni, nincs mese.

Akkor jön majd a napi jelentés az ukrajnai frontokról. Ott sincs karácsony, de érthető, ők meg pravoszlávok, január hetedikén tartják. A front áll, mintha lehorgonyozták volna, a harcok tombolnak a Szvatove-Kreminna vonalon is, Bakhmutnál is, előrelépés nincs, számottevő visszavonulás se nagyon, csak hideg és gyilkos pergőtűz. Az elesett települések lakhatatlanná válnak, szerencsére a lakosaikat már nagyjából evakuálták, ahonnan lehetett, de az újjáépítés titáni munka lesz, végezze akárki is majd. Moszkvában dúlnak az intrikák, az embernek az az érzése, hogy ehhez a háborúhoz semmi szükség harcokra, le lehetne játszani a Kreml folyosóin, összeesküvés útján, mert mostanra már tényleg csak a hatalom öröklése lehet a tétje, katonai szempontból az orosz hadsereg már nem érhet el belátható időn belül számottevő eredményeket. Az ukránok meg vagy offenzívába lendülnek, vagy sem, rebesgetnek valamit egy készülő, Kijev elleni támadásról Belarusz felől, de a műholdképek szerint nincs ott akkora orosz erő, hogy akár még a szándékosan gyenge állapotban tartott fehérorosz hadsereggel együtt is megpróbálhatnánk… Moldovában orosz támadástól tartanak, ami nem lehetetlen, de az újabb front nyitásával járna, és egy NATO-tagállam válna az Oroszországi Föderáció szomszédjává az annexió után, ami sokkal komolyabb helyzetet teremtene, mint a mostani. Hát, ez sem egy kifejezetten karácsonyi téma, de ezt is meg kell majd írni.

 

 

Ahogy utána az orosz hírösszefoglaló második részét is, az társadalmi hátteret kéne mutasson, gazdasági folyamatokat, miegymást, csak nagyon kevés a valódi betekintésünk az orosz társadalom viszonyaiba: a moszkvai kormánysajtóból meg nem lehet megállapítani semmit, illetve az az egy lehet gyanús, amikor valamit nagyon tagadnak, az igaz szokott lenni. Mindegy, valahogy lesz.

Utána sincs pihenő, bevásárlás következik, holnap délben három napra megáll az élet, minden zárva lesz, írjak is gyorsan egy listát arról, mi kell, pipadohány mindenképpen, és étel, amit csak találok. Jó, ha este nyolc körül megállhatok.

Lehetne nehezebb? Még lehet is, ha kitör valahol Afganisztánban vagy Kazahsztánban egy lázadás, megindul Észak-Korea valamerre, esetleg Kínában történik valami – ezek a helyek most forronganak, és náluk sincs karácsony.

No, de majd az ünnepek alatt legalább lehet pihenni.

Dehogy lehet, Irán válsága akkor sem áll le, Ukrajnában sem fog kitörni a béke, Moszkvát sem szállja meg a Szentlélek, maximum napi egy-két anyaggal kevesebbet kell majd írni. Azért az is valami.

Na, lássak neki a szívmelengető karácsonyi kis izének.

„Meghatottan várjuk a Szeretet Ünnepét, mikor mindenre nyugalom telepszik, elhallgatnak a viták és családok állnak kézen fogva a karácsonyfák előtt…”

Bocsánat, ez így nem megy. Ez nem igaz. Dehogy hallgatnak el a viták: még a fegyverek sem.

Mindenesetre boldog, békés ünnepet mindenkinek: azt kívánom, hogy összesen egyféle harci alakulat legyen idén Európában, az is a Diótörő című balettben masírozzon, mint ólomkatona. És ha lehet: a világon mindenhol legyen így.

Hátha jövőre már lesz karácsonyunk is.

 

* Szele Tamás nagyváradi születésű budapesti újságíró, több lap munkatársa (Zóna, Huppa.hu, Cyber Threat Report, Art is Business, Forgókínpad)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ