Frissen kilépni, aztán átlépni
a soron következőn is –
lehetőleg nem megadni
csak átadni magad
egy újszülött áramlatnak
és szembemenni törmelékével,
ha már kikerülhetetlen.
Lehetőleg menteni lábadat,
csuklódat egy újabb
kényszer kattanásától
és nem elnyűtt szózatokba,
gyerekes, köznapi aggódásokba
ölni időt, maradék velőt.
Azért is kibukni, magasra tartott fejjel,
lábujjhegyre állni, ha kell,
kapaszkodni, mint gyökérbe,
parti ágba az árban sodródó
s mig illatot,virágport
hord eléd a szél: sorsodat cselekedni.
Lehetőleg elindulni minden reggel
a friss hó apró jelei mentén,
mintha csak egy isten lépkedne előtted.