Sándor, Petőfi: Kölcsönsorok – La cap de sat crâșmă mică / Falu végén kurta kocsma
A csatolmányban, Petőfi Sándorra való emlékezés jegyében, küldöm versének román fordítását.
(Traducere de Csata Ernő)
La cap de sat crâșmă mică,
Chiar lângă Someș pică,
Taman în el s-ar vedea,
Dacă nu ar veni bezna.
Noaptea s-apropie,
Lumea în acalmie,
E acostat un bac-n pace,
Bezna nopții-n el tace.
Sigur, crâșma e sonoră!
Țambalagiu e-n formă,
Flăcăii sunt cu cheful,
Vibrează și geamul.
,,Cârciumăriță, dragă,
Dă-ne vinul bun, în grabă,
Vechi să fie, ca moșul,
Ca drăguței, sărutul!
Cântă lăutare, tare,
Vreau dansul cel mare,
Dansez pe toți banii,
Va fi dansul inimii!”
Bocănesc la fereastră:
,,Nu faceți așa zarvă,
E poruncă domnească,
S-a culcat, vrând să doarmă.”
,,Să-l ia dracu, pe domnul,
Tu s-ajungi în iadul!…
Cântă lăutare, dragă,
Chiar și pentru cămașă!”
Vin din nou, bat la ușă:
,,Chefuiți cu măsură,
Domnul să vă dea slavă,
Mama mea e bolnavă.”
Nu răspunde niciunul,
Fiecare bea vinul,
Punând capăt muzicii,
Merg acasă flăcăii.
*
Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.
Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.
De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjongatnak,
Szinte reng belé az ablak.
„Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifjú babám!
Húzd rá cigány, húzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”
Bekopognak az ablakon:
„Ne zúgjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”
„Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba! …
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”
Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”
Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.
Pusztai Péter rajza