Hány óra, Fehér Illés*?

Környezetvédelem – avagy képmutatás?!

 

A szerkesztõ tette fel nekem is a kérdést – pár nappal ezelőtt. Ez valami „felkérés a keringőre”. Első gondolatom: ahogy néhányan előttem – írok én is az ukrán-orosz háborúról. De véleményem a leírtaknál meredeken eltérő – ergo, jött a sugallat: Fehér, felesleges, meddő vitába ne keveredj!

Mentő ötlet: írok a környezetvédelemről. Feltételezem, a Káfé olvasói közül többen tudják, hogy mint orvosi biokémikus, tudományos munkás fordítással is foglalkozom. De, hogy biokémikusi – tudományos pályafutásomat a környezetvédelem is szinte végig kísérte, azt kevesen tudják.

A zöld szamár legendája – nem egy előadásomat kezdtem ezzel a kitétellel: Édesapám – akivel kölcsönösen mélységesen becsültük egymást – kesernyés humorával így becézett: „Fiam, láttál-e már zöld szamarat és okos biokémikust?” Ha még azt is tudta volna, hogy környezetvédelemmel is foglalkozom/foglalkoztam, a sírjában, kínjában, naponta kétszer megfordulna.

Környezetvédelem – avagy képmutatás?! Igen, képmutatás – mert a komoly gondokat, ilyen vagy olyan módon a hatalom az asztal alá söpörte, közben állandóan halljuk: környezetünket meg kell védeni.

Szemelvények következnek személyes tapasztalataimból:

Az esetleges gondok elkerülése érdekében a pontos helyszínek feltüntetése mellett a szennyezőket nem nevezem meg.

1973. októbere – Bosanska Gradiška, azaz ma Gradiška.

Hatalmas árvízhullám a Száván – engem bíztak meg a városi vízvezeték ellenőrzésével. Voltam olyan pimasz, hogy a feszíni vizeket is ellenőriztem. Az egyik csatornában – a szennyvizet egy gyárból a Szávába vitte – haltetemeket, döglött békákat, kacsákat,… fedeztem fel. Ok: cianid-mérgezés. Abban a bizonyos gyárban a felhasznált cianidot nem alakították át rodaniddá… A leletet a válságtörzs asztalára tettem és bejelentettem: a gyár működését le kell állítani.

Megnézték, rám néztek, kijelentették: „Nem lehet. Ezt nem szabad nyilvánosságra hozni.”

Ilyent életemben nem tettem, még akkor sem, ha kórusban követelték. Válaszom: ezt az asztalon hagyom, írják alá, hogy átvették – a többit a válságtörzsre bízom. Aláírták – és legnagyobb meglepetésemre: dörgedelem következett, a csatornában újabb haltetemeket nem találtunk. Kiderült, a gyárban elfogyott a reagens, a cianidot nem alakították át ártalmatlan rodaniddá, de a termelést nem állították le. Leállították – két nap alatt beszerezték a kellő mennyiségű reagenst és folytathatták a termelést.

Ami a környezetvédelmet illeti: 42 éves pályafutásom egyetlen pozitív példája. Azaz bocsánat, volt még egy – erről később.

1994. Tisza – Adorján (Nadrljan):

A Tiszában nagyméretű halpusztulásra ébredtek az emberek. Fehér – menj a helyszínre, vegyél mintákat, végezd el a szükséges analíziseket. Elvégeztem. Amit a rendelkezésemre

álló műszerekkel ki tudtam mutatni: a halpusztulást felületi feszültséggel rendelkező magas foszfortartalmú anyag okozta. Egyszerűen fogalmazva: mosószer. Nos, Fehér – a maradék mintákat vidd a… kutatóintézetbe, Belgrádban ott majd… Elvittem, átadtam a mintákat – elbeszélgettünk. Két hétre kaptam meg az eredményt – a mai napig aktatáskámban tartom: „A vízben naftanyomokat nem találtunk.” No comment – azaz: az egyszerű nyárspolgárt így lehet hülyévé tenni.

Tíz éven keresztül vezettem egy nemzetközi kutatócsoportot: a Tisza Martonos – Becsei gát szakaszán tanulmányoztuk a folyó ökológiai rendszerében bekövetkezett változásokat a 2000-ben történt cianidszennyezés után. Tíz éven keresztül a Tisza vízminőségét – még a téli hónapokban is – hetente ellenőriztük, ellenőriztük a rétegvizek minőségét, a hullámtér nehézfémszennyezettségét, a halállomány fiziológiai állapotát, a mellékfolyók, kanálisok vízminőségét,…Egy kis ízelítő munkásságunkból – okulásként! A Tisza Martonos – Becse szakaszán a vizsgált periódus alatt halpusztulást a Törökbecsei kasrendszerű haltenyészetben 2002 februárjában, májusában és júliusában, a Kapitányréti halastóban 2003 októberében, a martonosi XII. csatornában 2003 májusában, a horgosi XI. csatornában 2004 júniusában,… észleltünk. Az illetékes hatóságok a halpusztulás okait az oldott oxigén hirtelen csökkenésével magyarázták (erre még később visszatérek). A valóságban minden esetben kimutatható volt a környezetre veszélyes, idegen anyagok jelenléte – magas felületi feszültséggel rendelkező anyagok, magas nitritkoncentráció, peszticidek, stb., kivéve a törökbecsei kasrendszerben a 2002. júliusában történt halpusztulást, melynek oka: daktilogirus által okozott fertőzés. A Tiszában és a hozzátartozó csatornarendszerben, valamint a Körös patakban egymást követték a halpusztulást nem okozó kisebb – nagyobb, reducens anyagokat tartalmazó szennyeződések. A nagyobb méretű szennyeződésekre megpróbáltuk időben felhívni a hatóságok figyelmét, de következetesen válaszként: elhallgatás érkezett.

Néhány komolyabb szennyeződés eredetének meghatározása érdekében próbáltunk adatokat kérni a megfelelő magyarországi intézetektől is, de az adatok titkosságára hivatkozva, udvarias elutasításban részesültünk.

Több esetben kértek fel bennünket egy – egy üdülőközpont, medence vagy magánkézben lévő halastó vízminőségének ellenőrzésére. Többször, jóindulatúan figyelmeztettük a tulajdonosokat a szabványok által meghatározott vízminőségtől való jelentős, negatív irányú eltérésekre. A vízminőség javítása érdekében egy esetben sem következett be hatékony intézkedés (gyakoribb vízcsere, fertőtlenítés, a fürdőzők számának korlátozása a víztömeget figyelembe véve, stb.) – jelszó: akkor már a vállalkozás nem gazdaságos. (Jó lenne tudni, az ellenőrzésnek így mi értelme volt!?). Egyetlen kivételt képezett a Csókai Önkormányzat területén lévő, nyilvános ártézikút fertőtlenítése.

A martonosi Csurgó – kanális vize 2004. nyarától és a Körös patak vize 2005. tavaszától a mai napig folyamatosan a szennyvíz kategóriába tartozott/tartozik. Senki sem tartotta/ tartja fontosnak a szennyeződés eredetének felderítését. Pedig a Körös patak vizében eredményeink szerint az arzén koncentrációja is a megengedett határérték többszöröse.

Fontos tény: sem a Tiszában, sem a csatornákban, sem a Körös patakban az oldott oxigén koncentrációjában hirtelen változásokat a nyári hónapokban sem tudtunk kimutatni. A folyó Martonos – Becse szakaszán az oldott oxigén koncentrációja évszakonként és az időjárási tényezőktől függően jelentősen változik, de a változások fokozatosak, melyekhez a folyó élővilága alkalmazkodik. Ezt azért emelem ki, mert az esetleges tömeges halpusztulásokat követően az illetékes hatóságok rendszerint az oldott oxigén hirtelen csökkenésének magyarázatához folyamodnak, nem a tényleges okok feltárásához.

A különböző elemek növények számára felvehető koncentrációját a talaj felső 30 cm rétegében, a hullámtéren, a Tisza 106 – 118 folyamkilométer szakaszán (Zenta – Sárga part) az 530, 580 és 630 cm partmagasságon vizsgáltuk. A talajban a nehézfémek közül kimutattuk a Ba, Cd, Co, Cr, Cu, Ni, Pb, Ti, V és Zn jelenlétét.

Az ezen a partszakaszon termelt kultúrnövényekben (saláta, spenót, brokkoli, sárgarépa, nyári és őszi káposzta), különböző koncentrációban, a megengedett határértéken felül kimutatható a Cd (kadmium) és Pb (ólom) jelenléte. Nagyobb koncentrációban, melyeknek határértékeit sem az EüM sem a JUSz, tudomásunk szerint, nem említi, a következő elemeket találtuk: Ba, Cr, Cu,, Ni, Ti, V és Zn. Kell említenem, hogy eredményeinket a hatóságok, többszöri felhívásunk ellenére is, az asztal alá söpörték.

Számtalanszor hangoztatott tény, hogy az élőlények és az “élettelen” környezet egységes egészet alkotnak, melynek csak egy tagja az ember, de tevékenységével döntően befolyásolja az ökológiai rendszer életét. Nagyon szép felhívások figyelmeztetnek, és fogadalmak hangzanak el, az egészséges környezet megvédésének érdekében, mégis, kutatásaink kapcsán is, elsősorban arról a képmutatásról, cinikus magatartásról tudok beszámolni, amellyel a mindennapi életben találkoztam/ találkozunk. Egyetlen Isten létezik: a haszon…

Lehetne azt is mondani: beszámolóm szigorúan helyi jellegű viselkedésről szól, de… Csak egy példát említek. A „Kiotói egyezményt” 1972-be írták alá. Nos, melyik állam volt az első, amelyik felrúgta a szerződést: a csóró Egyesült Államok.

*Fehér Illés: mûfordító, az Ezüst híd/Srebrni most blog gazdája

Pusztai Péter fotója

2023. január 5.

Szóljon hozzá!