Édes néném, ma a Nagyságos Fejedelem kijelentette, hogy az irodalom szent, és ő csak akkor ír, amikor közel érzi magát az ő Istenéhez. Mindennap rója sorait, szóval úgy érzem, gyakran találkoznak ők ketten. Nem vagyok féltékeny: Isten, ha komolyan gondolja saját feladatkörét, mindenütt ott van, az én hajlékomban is.
Majdnem elnevettem magam, hogy ilyen szavakat adatott hallanom, s az juta eszembe, hogy az irodalom lehet szent, de bizonyára nem szorulásos, tisztesség ne essék szólván, mert a mi Nagyságosunk úgy nézett, mint akinek három napja nem sikerült. Nem tudom, Kéd hogy gondolja, de számomra az irodalom töltöttkáposzta és krumplipogácsa, nehéz bor és könnyű borvíz, Rodostó és Zágon, Isten és a hozzá fohászkodott nevetséges fogadalmak. Írja meg, ha nem ért velem egyet Kéd, de aztán ne feledje: ami szent, az unalmas is lehet, miközben olyan fenséges, hogy az embernek belefájdul a foga.

Forrás: szerző FB-oldala