Tiszta szívvel (Le coeur pur)

Más ezt észre se vette,
Ám boldog volt felette.
De bármily szedte-vette
Volt is, a nagyokat kinevette,
Fütyült a komoly emberekre,
A pénzre és a dicsőségre.
Olyan volt, kit lefognak,
És a börtönbe dugnak.

De ha tiszta a szíved nagyon,
Könnyedén átsétálsz a falon.

*

Il se contentait d’être
Heureux sans le paraitre.
Et, se moquant des grandes,
Il vivait comme un gueux,
Fuyait les gens sérieux
Et la gloire et l’argent.
On l’aurait volontiers
Arrêté, enfermé.

Mais, quel homme au coeur pur
Ne traverse les mures.


Annyira egyedül (Si seul)

A magány úgy elszomorít
Kismacskám, ha te nem vagy itt!

Nem csapsz a házban semmi zajt,
Alszol, mint kit az éj takar.

Tested megfér ott nagyon könnyen,
Mint egy nagyobb iskolás könyvem.

Mint kis hajó ring tengeren,
Amint lélegzel csendesen.

Más leszek én, egész más ember,
Amint látom a két szememmel,

Hogy a hófehér papíromra
A nap füled árnyékát rója.

*

Pourquoi suis-je si seul, mon chat,
Si seul lorsque tu n’es pas là?
Tu ne fait pourtant aucun bruit,
Tu dors, fermé comme la nuit.

Tu ne tiens guère plus de place
Que mon plus gros livre de classe.

Et qui croirait que tu respires
Bercé comme un petit navire?

Alors, pourquoi, pourquoi, mon chat
Suis-je tout autre quand je vois

Sur mon papier blanc, le soleil
Tailler l’ ombre de tes oreilles?


Homokóra (Le sablier)

Ha itt a tél, akkor havaz.
S ha hull a hó, kedves nesz az.
Felhők futásán, évek tűntén,
Mondjátok, mit ér a panasz?
Nem homokóra életed,
Mit visszaforgathat kezed.
Mégis ezt teszed, mert a múlt
Visszatér mindig makacsul.

*

L’hiver est propice à la neige.
La neige fait le bruis charmant.
Ditez-moi, pourquoi me plaindrais-je
Passent les nues, passent les ans?
La vie n’est pas un sablier
Qu’on puisse à l’aise renverser
Et faut-il parse que tout passé
S’obstiner à vivre au passé.
(Ford. Bartha György)


Miért? (Pourquoi?)

˗ Miért, kérdezte a fűz a felleget,
Ez utazási kedv benned mindenek felett?

˗ Azért, felelte a felhő a fűznek kereken,
Mert állandóan utazni, ez az én szerepem.

˗ Miért, állt utána szóba a fűz folyóval,
Hajt téged az örök tenger utáni óhaj?

˗ Igen, válaszolta a folyó, sietek,
Így töltve be a nekem szánt szerepet.

˗ Mi az, kérdezte a fénytől, mi téged arra késztet,
Hogy világosságoddal átkarold a földet?

˗ Igen, felelte a fény a fűznek, világítok,
Ez az én szerepem, egyebet nem tudok.
˗ Miért, kérdezte meg a fűz az embert, magát,
Fogyasztottad el a fáról azt az almát?

˗ Születésemtől késztet a vágy magamat túlhaladni,
Nem pedig örökösen egy kertben megmaradni.

Ha ne űzne a kenyér éhsége, ezennel
Mit dagaszthatnék a két kezemmel?

*

˗ Pourquoi, demandait le saule au nuage,
Ce goȗt éternel de voyage?

˗ Je passe, disait le nuage au saule,
Oui, je passe.C’est là mon rôle.

˗ Pourquoi, demandait-il à la rivière,
Pourquoi ce désire de la mer?

˗ Je coule, disait la rivière au soule,
Oui, je coule. C’est là mon rôle.

˗ Pourquoi, demandait-il à la lumière,
Cette envie d’enlancer la terre?

˗ J’éclaire, disait la lumière au saule,
Oui, j’ éclaire. C’est là mon rôle.

˗ Pourquoi, dit encore la saule à l’homme,
Pourqoi avoir mangé la pomme?

˗ J’étais né, dit-il, pour me depasser,
Non pour rester dans un verger.

Déjà, n’avais-je pas faim de ce pain
Que j’allais pétrir de mes mains?


Fordította: Bartha György