Furcsa úgy az órára nézni, hogy visszafelé forog. Most mutatója leginkább általános iskolás korom tájékán jár. Akkori első osztályos füzetembe szép kerek betűkkel ilyeneket írtam: Éljen Sztálin a béke őre! (Most Putyin éljen sokáig). Aztán még: Népünk biztosan halad a béke útján! Aztán: Éljen Rákosi elvtárs népünk nagy vezére!
Szóval így kezdtem írástudó életemet. A mondatok után még kis virágokat is rajzoltunk az alattuk lévő sorba. Piros, sárga virágokat zöld levelekkel.
Vagyis, ha manapság egy alacsony, nagyhasú ember elkezd békéről, jólétről, igaz magyarságról, szabadságról szónokolni, meg sem lepődöm. Legfeljebb elcsodálkozom: Jé, ennek haja van?!

*Kereszty András az Újnépszabadság fõszerkesztõje.