Nászta Katalin: surrog – csurran – ellibben
mikor a vonalakat kijelölték
a határokat is megszabták
levágták végtagjainkat
ne mászkálj el ne császkálj
de rájöttek a szem is tud
barangolni a láthatáron
hát vájjuk ki a szemeket
ne lássanak túl a határon
igen ám de a hallás útján
érkező infók is képesek
megváltoztatni útirányát
gondolat-regimenteknek
nem maradt hátra hát egyéb
mint bezárni az ajtókat
becsukni minden ablakot
fület szemeket eltakarva
ne ismerj semmiről ne tudj
csak egyél kérőddz vegetálj
mint ökrök a mezőn
és meditálj ha nem ittál
eleget ebből a fanyar léből
amit az élet itt jelent
a bánatba de fenemód
felvitte dolgotok az isten
nem átall ez a banda
gondolkozni az eredményen
és nemet mondani arra mit
eddig szó nélkül megemésztett
surrog a magnó csikorog ész
zakatolnak a kerekek
tekervényeken érkezik a lét
csurran a csepp míg ellibben
az utolsó hajszálremény
2023-01-09
Forrás: szerző FB-oldala