B. Tomos Hajnal: Visszaolvasás
Vajon hol lakik a rettenet,
mely szívem indázó pályáin
kergeti folyvást az éveket?
Mikor hangom utolsó
foszlányát is levetem,
szürke váz leszek,
akár a téli fák, ha már
lombjuk színes mezét
futó szélbe szórták.
Könyvekbe mentett sorok,
mint felgyűlt ráncok
őrzik majd morfondírom-
titkos számadáshoz,
ha nevem kódját adom,
talán újra olvashatom
Pusztai Péter rajza