Csaknem negyedszázada fél hatkor ébredek. Így volt ez most Óesztendő napján is. De az Újévet tizenkettő után kezdtem a Bécsi Filharmonikusok hangversenyével.

Az elkerülhetetlen óesztendei visszatekintéskor az villant föl bennem: milyen sokat köszönhetek életem „fél hatos” ébredéseinek. Belém idegződött, hogy előbb mindig a Kossuth Rádióban sugárzott Kárpát-medencei műsort, a Határok nélkült hallgatom meg, hogy követhessem eszmetársaim, szívbéli jóembereim küzdelmeit a Trianon utáni régiókban: Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken és Kárpátalján. Többségükkel az Anyanyelvi Konferencia (A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága) választmányában ismerkedhettem meg – a könyvkiadás- és sajtószakosztály vezetőjeként – 1992 és 2000 között. Közülük ma leginkább Dupka György sokrétű kárpátaljai munkásságára figyelek, aki lágerkutatásai során történésszé képezte át magát, miközben könyvkiadót vezetett és folyóiratot adott ki. Ezt teszi ma is. Tőle kapom meg minden hónapban a Kárpáti Magyar Krónikát, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elektronikus hírlapját – kiemelkedő példájaként annak, hogy háborús „határhelyzetben” különösen megnő az elhivatott értelmiségiek közösségi felelőssége.

Magam kiváltképpen „egyetemépítő” korszakomban élhettem át ezt a fajta felelősséget (a ’89 előtti időkről most nem beszélek). Amint elköszöntek a Határok nélkül szerkesztői, máris ültem az írógép (manapság már a laptop) elé, s folytattam az előző napon abbahagyott kéziratot. Merthogy fél tízre be kellett érnem a dékáni hivatalba, ahonnan a napi ügyintézés után előadásaim megtartására indultam, hogy aztán az este vessen haza. Egyetemépítés ide vagy oda: a napi két gépelt oldalnyi „penzumot” sosem hagytam ki. Tanulmányaim és könyveim számának a gyarapodásával többen megkérdezték: hogy is volt időm írásra annyiféle elfoglaltság közepette? Akkoriban nem töprengtem ezen, az idő szorításában cselekedtem ekképpen.

Nyugdíjasként most aztán van töprengeni valóm bőven. Teszem ezt az európai tér-idő szorításában. Amíg a Duna-televízió közvetítése révén a bécsi filharmonikusok ráadását hallgatom, mind az jár a fejemben: vajon milyen „ráadással” szolgál az ezerkilencszázhuszonhármas esztendő? A vírusos éveket azzal tettem magamban „ad acta”, hogy immunanyag-növesztőként, mintegy ellenszérumként Páskándi – börtönéveket követő – szellemi/irodalmi szabadságharcának történetét (Beckett Erdélybe jön) írtam. Csakhogy a vírusveszély most is ugrásra készen áll, a szomszédban zajló háború pedig gerjeszti amúgy is borúlátó előérzetemet: aligha tudom már befejezni épp csak elkezdett vagy pedig (egyelőre még) félben-szerben lévő kézirataimat. „Hiábavalóság-érzetemet” hát azzal próbálom tompítani, hogy január másodikán fél hattól újból kezdem beleélni magam egy tetszhalott állapotban lévő Páskándi-esszéfolyam, A vándor-líra „újjáélesztésébe” (amit a hetvenes évek elejétől tartok számon az Utunk és az Igaz Szó hasábjairól).

„Akit a kakasok ébresztenek” – évekkel ezelőtt Bölöni Domokos barátom ezt a címet adta rólam szóló írásának, amikor huzamosabb ideig az „Athosz-hegy” alatt (Kenéz Ferenc névadása) Atosfalván tartózkodtam. (Amióta nemcsak nemzedéktársaim egy része, hanem a szomszédaim is „előre mentek”, múlt időbe kell tennem, sajnos, a kakasszóval hírül adott hajnalokat is.)

Hetvenkilencedik életévem küszöbén – akár Kolozsváron vagyok, akár Atosfalván –, az a felismerés hatalmasodik el bennem: ezentúl egyedül csak továbbpörgetést igénylő gondolataimra vagyok utalva, egy ideig még ők „viselhetik gondomat”.

 

*Cseke Péter Irodalom- és eszmetörténész, ny. egyetemi tanár, a Kolozsvári Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet megalapítója és igazgatója. 1945-ben született a Hargita megyei Recsenyéden, 1968-ban diplomázott a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Irodalom szakán, ott szerezte meg a filológiai tudományok doktora fokozatot 1995-ben. 1990-től a Korunk belső munkatársa, 1991-től 1994-ig szerkesztőségi főtitkára, 1992-től a Korunk Baráti Társaság égisze alatt működő Komp-Press életre hívója, a kiadó első éveinek felelős vezetője.

Kutatási területe: a két világháború közötti időszak sajtótörténeti, irodalomtörténeti és eszmetörténeti vizsgálata. Az általa irányított doktori hallgatók közül Győrffy Gábor, Botházi Mária és Szuszámi Zsuzsanna foglalkozott a Korunk történetével.

Az MTA külföldi köztestületi tagja, a Nemzetközi Hungarológiai Társaság tiszteletbeli tagja.

 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ