Már a legelején kikéri magának a számára derogáló takarítónő kifejezést, amelyet lecserélek az alternatívaként felkínált bejárónőre.

 

  A megelőlegezett maximális érdemjeggyel indul ő is, mint mindenki egy – egy kapcsolatomban. Jegyadáskor csakis az eredendő tulajdonságainkkal való sáfárkodás eredménye a mérvadó. Ezen belül a pocskondiázás léte vagy nemléte döntően befolyásolja a jegyadást.

 

  Szerdánként pontosan érkezik a bejárónő. A munka oroszlánrészét ő végzi, én besegítek, és irányítok. Heteken át nem hangzik el egy rossz szó sem.

 

  A megelőlegezett maximális érdemjegy mintha mozgásba hozná a lelke legmélyére száműzött eredendő tulajdonságait. Kínlódva, mint Bodzavásár közelében a Nagy-Paklák sárvulkánok iszapdiapírjai, próbálnak felszínre törni szabályos időközönként tudatalattija bugyrába száműzött sajátosságai, hogy kirántsák a földhözragadtságából, mely számkivetésükkel kezdődött.

 

  Egy szerdán, amikor az ügyfelek fogadására berendezett helyiségben takarít, régi ismerősként üdvözlik egymást a belépő kuncsafttal. Váltanak pár szót. Hangjában, mint a frissen ásott sáncban a víz, elered a büszkeség, az ügyfél ugyanis, amint hamarosan számomra is kiderül, egyetemi tanár.

 

  Rendesen furdalja az oldalam a kíváncsiság, így hát távozása után halkan megkérdem, ki volt, mert olykor jólesik rászabadítani érdeklődésem az első kézből származó hétköznapi információkra. A kikapcsolódás halk, majdnem suttogó csevegésére számítok, de üvöltözésben lesz részem, ez bolond, utálja a magyarokat, de őt kivételesen –  itt csökken a hangereje – nagyon szerette. Hat évig járt hozzájuk. Mindent ő csinált. Befőzött, kezdi a konyhai teendők sorában a legnagyobb kunsztnak számító tevékenységgel, főzött és takarított. Az asszony nyimnyám volt, de nagyon rendes. Este hétkor is felhívták, hogy menjen csirkét vágni. És ő ment szívesen.

 

  Szusszanásnyi szünetet tart, befurakodom a miért jött el tőlük kérdésemmel, de ez csak fokozza a dühét.

 

  Három hónapig nem fizették ki, s eljött. Higgyem el, bolond ez az ember. Dühkioltó ellenérvként előhozakodom az emberünkkel folytatott rövid párbeszédből származó normalitásra utaló jegyekkel, a több évtizedes fogorvosi munkával és a fordítandó tanulmánykötettel. 

 

  Az ellenvetésem még jobban kihozza a sodrából, kivörösödik, összegöngyöli a kezében levő portörlőt, minden erejével a földhöz vágja, és megtoldja a régi munkaadóját jellemző mondatait a köznyelvben előszeretettel használt becsmérlő bolond, mint a segg szóláshasonlattal.

 

  Ezután minden alkalommal akad elmarasztaló mondandója valamelyik szérélésről, doktorról, professzorról vagy tanárnőről. A megelőlegezett maximális érdemjegy értéke hétről hétre csökken, míg végül csak a hivatalból kapott jegy marad. Lehet, hogy ez a felebaráti szeretet. 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ