Preţul republicii (A respublika ára)

La 30 decembrie 1947 a fost proclamată
republica populară în România, iar cu câteva
săptămâni înaintea aniversării a treizeci de ani,
am losi căutat de la cotidianul maghiar din Bucureşti,
umil dintre colaboratorii mureşeni ai ziarului Elore
a vrut să stăm de vorbă între patru ochi,
apoii mi-a spus oarecum încurcat şi jenat
că redactorul-şef, care mă apreciază foarte mult,
mă roagă să-i dau o poezie pentru numărul aniversar,
singura condiţie e să figureze undeva
In textul ei acest cuvânt: republică,
restul nu contează, scriu ce vreau,
a spus că mi-ar putea plăti pentru ea circa
douămii cinci sute de lei, după un moment dat
de tăcere a repetat, două mii cinci sute de lei,
atunci salariul meu lunar
la redcaţia revistei literare era,
îmi amintesc şi acum, o mie opt sute de lei,
onorariul pentru o poezie, în general,
nu depăşea o sută, o sută cincizeci de lei,
prețul unui litru de lapte era de trei lei,
un pachet de unt costa, cred, opt lei,
o bere trei lei şi şaizeci de bani,
iar eu aveam douăzeci şi şase de ani,
aveam vârsta lui Petofi Sândor când a murit,
dar încă nu scrisesem nimic despre republică,
de-acum nici nu voi mai scrie, m-am gândit,
ce nevoi, ce lipsuri cumplite are republica
dacă un singur cuvânt e plătit atât de scump,
am fi trăit bine o lună de zile din banii aceia,
dar mai existau şi alte cuvinte în dicţionar, desigur,
să uităm amândoi discuţia asta,
i-am răspuns acelui Mefîstofel ce se disculpa,
deşi, pesemne, eu nu eram dispus să uit;
nici de atunci încoace n-am scris cuvântul acesta,
republică, în nicio poezie, lipseşte din lirica mea,
cum se remarcă asta în mod obişnuit,
dar ieşiţi apoi la mine şi-acolo să strigaţi 
Sau nu, totuşi! Să nu strigaţi nimic!
N-o proclamaţi! O să-i coste mult pe poeţii voştri,
aşa cum o să vă coste foarte mult şi pe voi,
întrucât istoria nu se repetă,
ci este, în fond, aceeaşi,
iar mie îmi este deja cu adevărat totuna,
nu mai risc mai nimic, deoarece tot ce-i important
e deja în urma mea, aşa că pot să aştern, în sfârşit,
cuvântul insuportabil de jenant atunci:
republică. Republică? Republică!

Fordította: Kocsis Francisko

***

1947. december 30-án kiáltották ki
Romániában a népköztársaságot,
és a harmincéves évforduló előtt néhány héttel
megkeresett a bukaresti magyar napilap,
az Előre egyik marosvásárhelyi munkatársa,
négyszemközt akart beszélni velem,
majd kissé zavartan elmondta,
hogy főszerkesztője, aki nagyra becsül engem,
arra kér, adjak verset az ünnepi számba,
csak annyi a megkötés, hogy valahol
szerepeljen benne az a szó: köztársaság,
egyébként azt írok, amit akarok,
de tudnának fizetni érte körülbelül
kétezerötszáz lejt, egy pillanatnyi
hallgatás után megismételte, kétezerötszáz,
nekem akkor a havi fizetésem
az irodalmi folyóirat szerkesztőségében,
ma is emlékszem, ezernyolcszáz lej volt,
egy vers honoráriuma általában
nem volt több száz–százötven lejnél,
egy liter tej ára három lej talán,
egy tábla vaj, azt hiszem, nyolc lej,
egy sör három lej hatvan bani,
én meg huszonhat éves voltam,
annyi idős, mint halálakor Petőfi Sándor,
viszont még semmit sem írtam a respublikáról,
most már nem is fogok, gondoltam,
mennyire híjával vagyunk a köztársaságnak,
ha ilyen sokba kerül ez az egyetlen szó,
egy hónapig jól éltünk volna belőle,
és voltak még a szótárban szavak, persze,
felejtsük el mindketten ezt a beszélgetést,
válaszoltam a szabadkozó Mefisztónak,
bár ezek szerint én nem akartam elfelejteni,
azóta sem írtam le versben soha azt a szót,
hogy köztársaság, hiányzik a költészetemből,
ahogy az ilyesmit mondani szokták,
de majd jertek ki hozzám, ott kiáltsatok!
Vagy mégse! Ne kiáltsatok semmit!
Ne kiáltsátok ki! Sokba kerül költőiteknek,
mint ahogy sokba fog kerülni nektek is,
mivel a történelem nem ismétlődik,
hanem tulajdonképpen ugyanaz,
nekem viszont már igazán mindegy,
nem kockáztatok, hiszen mögöttem van,
ami fontos, leírom hát végre,
mint egy elviselhetetlen trágárságot:
respublika. Respublika? Respublika!

Marosvásárhely, 2018. december 30.

Forrás: Markó Béla: O propozitie despre libertate. Poezii 2018-2022. Ed. Curtea Veche

1. Csata Ernő:
   2023. január 30. 07:55

   Tisztelt Szerkesztő úr, van egy pár helyesírási hiba benne, javítandó:
   1) 4-ik sorban: ,,am losi căutat”, ami nem jelent semmit, helyett: am fost căutat
   2) 5-ik sorban: Elore helyett: Előre
   3) 7-ik sorban: apoii helyett, apoi
   4) 25-ik sorban: Petőfi Sândor helyett, Petőfi Sándor
   5) 33-ik sorban: Mefîstofel helyett, Mefistofel
   6) (38-ik sorban: ieșiți apoi la mine, ami nem hangzik románul, helyett: veniți apoi la mine, de ez már a fordító dolga lenne)
   Tisztelettel,
   Csata Ernő

2. Csata Ernő:
   2023. január 30. 19:26

   Úgy látszik, hogy nemcsak a köznép nem olvas, hanem a szerkesztők sem, pedig egy irodalmi oldalon a helyesírásra jó lenne odafigyelni, mert sokáig közszemlére kitéve, ott marad az írás.