Pompéry Judit: Az elitek és a gyűlölet
A facebook-ot böngészve egyre inkább dézsávű érzésem van. (Lehet, nem kellene egyáltalán a fészbukon mozogni, bár ez nem változtatna a lényegen: a közösségi média a jelenségeknek nem okozója, csak közvetítője, hangerősítője, tükre.)
Lépen-nyomon eszembe jut gyerekkorom, ifjúságom furcsa paradoxona, amit egyetemistaként gyakran próbáltam a Kelet-Európa és a társadalmi kérdések iránt érdeklődő nyugatnémet barátaimnak elmagyarázni. A szocreálban ugyanis annakidején két párhuzamos elit létezett. Közös volt viszont, hogy kölcsönösen lenézték egymást.
A párt által kiemeltek, a hatalom kegyeltjei, élve politikai és gazdasági lehetőségeikkel, előnyös pozíciójuk tudatában nézték le a kiszorított értelmiségieket. Eközben hittek a propagandának, hogy ők a dolgozó nép nevében, képviseletében, érdekében cselekednek. Néha azonban felsejlett bennük valami csodálattal vegyes irigység a lenézett értelmiségiek iránt.
A családi könyvtárral, nyelvismerettel, gyerekszobával, neveltetéssel és a felelős polgár természetes öntudatával rendelkezők pedig a tudás elefántcsont-tornyából vetették meg a késsel-villával bánni, viselkedni nem tudó, alapvetően ismerethiányos, bugris hatalomgyakorlókat.
A paradoxon abban rejlett, hogy mindkét csoport az ország valós elitjének tekintette magát, mégis évtizedekig a békés egymás mellett élés jellemezte őket. 1956 után létezett valamilyen íratlan szabály, status quo: az értelmiség nem szólt bele a napi politikába, ennek fejében a politikai vezetés általában békén hagyta. Ha meghúzta magát, nem tett bombát Kádár széke alá, csak baráti körben, zárt ajtók mellett gyakorolt rendszerkritikát, akkor akár közepes karriert is befuthatott, utazhatott nyugatra. (A családból persze valakit azért túszként otthon kellett hagyni.)
A politikai elit mai szemmel nézve aránylag csöndben, visszafogottan élvezte előnyeit, ami némiképp összefügghetett Kádár puritanizmusával, ill. a lehetőségeknek a maiakhoz képest szerény, korlátozott voltával. Vagyis a két csoport ismerte és lenézte, de mint megváltoztathatatlan tényt, eltűrte, elviselte egymást. Ez volt puha diktatúra korszaka.
Ez a kettősség ma újra fennáll – némi különbséggel. Az orbáni új „elit” hangos gazdagság- és erőfitogtatása fennhéjázó. Nem elég neki a hatalom és a „tellik-meg-fussa”: gátlástalanul és látványosan élvezi – nemcsak a jólétet, hanem a hatalmat is, azt, hogy bármit megtehet. Eközben lenézi, semmibe veszi nemcsak az értelmiséget, hanem az ország egész lakosságát, a plebszet, a 99%-ot. Ezt a bicskanyitogató magatartást, a pökhendi kivagyiságot, mérték- és aránytévesztést a közösségi média napi gyakorisággal tolja elénk – Orbán stadion- és kisvasút-hobbijától a puccos-proccos Mészáros-esküvőn, a Rogán másfél milliós, márkás, szemétbe kidobott zakóján át Semjén helikopteres szarvasvadászatáig, Szíjártó földközi-tengeri luxus luxusjachtozásáig, repülőgép-mániájáig.
A Fidesz-ellenesek, azaz elsősorban a felvilágosult, liberális, városi értelmiség felingerlése talán nem is a fő cél. Ámbár amíg a maradék kevés ellenzéki és/vagy csak objektív média ezeken rugózik (pl. Orbán legutóbbi ostiai ebédjén), azaz gumicsontot rág, addig jó. Ezalatt suttyomban, szinte észrevétlenül folytatódnak a valóban felháborodásra okot adó kormánypárti lépések, az új „nemzeti” elit gazdasági izmosodását szolgáló rendeletek, további lopások. A Gellért szálló tiborczosítása óta már nagyítóval is alig találni olyan lukratív vállalkozást, vagyont, latifundiumot, céget, amit ne cserkészett volna be, nem gyűrt volna maga alá, avagy ahogy ma divatosan mondják, nem vett volna portfóliójába a Mészárosok, Garancsiak, Tiborczok naponta újabb és újabb gazdagsági rekordot döntő NER-világa. És ha már az összehasonlításnál tartunk: a rendszer sajátjainak feszült tempóban történő feltőkésítése szöges ellentétben áll a kommunista korszak elitjének négy évtizeden át tartó, mai szemmel nézve kimondottan puritán viszonylagos gazdagságával. A proccról nem is beszélve.
De ellentétben áll a XIX. századi tőkés felvirágzás módszereivel is. Az akkori meggazdagodott nagypolgárság (a Weiss Manfrédok, Ganz Ábrahámok, Richter Gedeonok, Gozsdu Manók, Egger Bélák, Aschner Lipótok, Sinák, Goldbergerek, Gschwindtek, Gundelek – csak hogy néhányat említsek) saját erőből, saját tehetségükkel és valós versenyhelyzetben teremtették meg gazdasági sikerük alapjait. (Vállalkozásaik még évtizedekig eredményesek voltak, aminek a II. Világháború, a holokauszt, majd a kommunista hatalomátvétel vetett véget.)
A mai elitre nem jellemző a szaktudás, az eddig elsősorban politikai megbízhatóságban, harácsolásban, a pénz külföldre menekítésében és fennhéjázásban jeleskedő NER-lovagok valós piaci versenyben aligha állják majd meg a helyüket.
Az elmúlt 30 évben végbement egy társadalmi változás, amelynek következtében az értelmiség elvesztette korábbi, megszokott társadalmi etalon-szerepét, amibe mindmáig nehezen törődik bele. Ma sokkal kevesebb a befolyása a közvélekedésre, mint 1989 előtt: ma a társadalom jelentős része nem tekinti elitnek az értelmiséget. A politikai hatalom sikeresen befolyásolja a társadalmat és fordítja a konzum, a gagyi, a giccs felé. A felelős kiművelt emberfő hiába tudja, mondja, bizonyítja megalapozottan kritikus véleményét, hatása szinte nulla. Egyrészt a magyar társadalom javarésze már rég nem néz fel rá, másrészt a hatalom – lényéből fakadóan – a közmédiát a maga hatáskörébe vonva, nem engedi az inkább ellenzéki értelmiséget fórumhoz jutni. Azokon a tévécsatornákon, amiket a lakosság 90%-a néz, hallgat, „fogyaszt”, kritikus elemzés, azaz értelmiségi szó nem kap helyet, időt. A fogyasztás, a fogyasztói társadalom, a reklám szuggerálta megannyi hamis érték a vágyakozás tárgya, a követendő példa.
Hiába tartja magát változatlanul elitnek az értelmiség, a társadalom jelentős része számára a ráadásul még rosszul is fizetett kiművelt emberfő, az értelmiségi lét nem példaértékű, véleményére, ami amúgy is alig jut el hozzá, a többség nem ad.
Az értelmiség kiszorult tehát a közszolgálatiból a közösségi médiába, podcast műsorokba, amikért részben fizetni kell. A rendszer nem hallgattatja el hatalmi szóval, csak ügyesen megnehezíti, adminisztratív úton lehetetlenné teszi a megnyilvánulását. Helyzete emlékeztet a parton tátogó haléra.
A közhangulatot illetően még egy hatalmas különbség van a szocreál és a mai uralkodó réteg között. Ezt legjobban a következő vicc vagy anekdota jellemzi. Mindenkori lózungok:
Rákosi „Aki nincs velünk, az ellenünk”
Kádár „Aki nincs ellenünk, az velünk”
Orbán „Aki nincs velünk, az nincs is”
Orbánnál ez a mindennapok szintjén a gyűlöletkeltésben jelentkezik. A hatalom a médiát, annak hatását felismerve, legkülönbözőbb formákban államilag dotált szisztematikus gyűlöletkeltésre, a permanens gyűlölet szítására használja. Ezt szolgálják a kétes eredetű alapítványok, az állami média, a plakátüzenetek, a NER megmondóemberei, a közösségi médiában a NER/kormány/költségvetés/… által finanszírozott mindenféle csoportok, fórumok, platformok, azokon naponta megnyilvánuló önkéntes és fizetett trollok.
Gondolkodó lényként számomra döbbenetes, hogy az emberek ehhez időközben mennyire hozzászoktak, még csak nem is próbálnak ellenállni, hagyják magukat napi szinten egymás ellen hergelni, a légkört folyamatosan mérgező mindennapos gyűlölködést normalitásként élik meg. Mintha nem emlékeznék senki arra, hogy 20-30-40-50 évvel ezelőtt – bár sok minden rossz, sőt, rosszabb volt – nagyobb békességben éltünk. Ami nem a kommunizmus sosemvolt nagyságából, erejéből, sikeréből fakadt, hanem à lásd a fenti lózungokat.
Anélkül, hogy visszasírnám a régit, megállapítom, hogy ez a mai állapot, a közhangulat sokkal rosszabb, mint a „komcsi” időkben. Akkoriban az egyes csoportok tagjai között létezett szolidaritás. Ez mára messzemenően eltűnt, aminek okát a permanens mesterséges ellenségképek és a gyűlöletszítás eredményének tartom. Változásra nincs kilátás.
Nincs kilátás?
https://pomperyberlin.blog.hu/2023/01/29/az_elitek_es_a_gyulolet
Mosonyi Tamás szobra
Pusztai Péter rajza
2023. február 1. 05:27
„A Fidesz-ellenesek, azaz elsősorban a felvilágosult, liberális, városi értelmiség felingerlése…”
Helyben vagyunk. Jó azért tudni, mire is hajt manapság ez a Káfé (is).
2023. február 1. 07:07
A Káfé a nyitott és szabad hang/társadalom irányába „hajt”.
2023. február 1. 09:02
Remélem ,,a nyitott…társadalom irányába” nem jelenti a Soros György-féle (minden normalitást tagadó eszmék) Nyílt Társadalom Alapítvány irányát, mert az szomorú lenne nagyon sok ember számára, másoknak viszont, nagy haszon.
2023. február 1. 09:42
Ühüm. Értjük is meg nem is. Ahogy látom, egyre nyitottabb az egyik oldalra. Hogy ennek a demokráciához (fordítsam?) nem sok köze van? Eh, szóra sem érdemes.
2023. február 4. 10:54
Tehát ha azt mondod, hogy Orbán és a FIDESZ korrupt, akkor buzi vagy. Jól értem ezt a mély meglátást?
Amúgy pedig látszik a Kafén, hogy mennyire kiriktomfírozta Soros.
2023. február 4. 16:05
Ne essünk át a ló túlsó oldalára, Péter. A Káfé főnix ekképpen definiálja magát:
Irodalmi és fotóművészeti lap
Tegyük inkább asztalra a tényeket, (tényfeltárásokat?): az csak egy dolog, hogy patinás múltam van a Káfén, az meg egy másik dolog, hogy Gergely Tamás egy vita után kilépett az ismerőseim köréből, (amúgy én magam elvből senkit sem zárok ki, bármilyen ellentétek feszülnének közöttünk), az is csak egy dolog a sok közül, hogy Cseke Gabival való megegyezésünk szerint a Facebookon lévő bármely közlésemet, legyen szó írásokról vagy képzőművészeti munkákról, átveheti a Káfé, viszont október óta valósággal kizáródtam innen, nyilvánvalóan valamelyik szerkesztő jóvoltából.
Azt az elitista nézőpontot, miszerint a városi értelmiség képezi a felvilágosultak táborát, (a többi valószínűleg csak a szemét, a selejt), nem tudom és nem is akarom elfogadni, miképpen azt sem, hogy a művészetet bedarálja a politika, a világnézet, a lekezelő hangnem, amely egyre inkább teret nyer az irodalmi berkekben.(vajon maga a téma mit is keres ott – és újabban a Káféban?)
Mit keresnek itt ezek a szavak?: Fidesz, Soros, buzi?
Volt itt valamikor egy magas minőségű Káfé Stockholm-Toronto de lassan-lassan egy összetűzéseket keltő, gyűlöletet szító, kirekesztő szellemiségű, elhávégésedő portállá válik.
Jobbnak látom, ha kimaradok ebből, ezért be is nyújtottan felmondási kérelmemet.
2023. február 4. 16:29
Szeretnék tisztázni néhány dolgot: Pompéry szövegében nem szerepel Soros, még utalás sincs rá. Kettõ: a hozzászólások nem a Pompéry cikkéhez történnek, tehát nincs helyük itten. Ami Keszthelyi megjegyzését illeti: a Káfé közölte az írásait, akkor is, amikor mi ketten már nem voltunk Facebook-barátok. Amiért Pompéry fontos társadalmi problémákról ír, azért még nem gyûlöletkeltõ és nem kirekesztõ szellemiségû.
2023. február 7. 07:13
Kedves Gyuri, a személyes konfliktusaidhoz nem értek. Sorost azért emlegettem, mert Csata Ernő a Nyílt Társadalom Alapítvánnyal gúnyolódott, azokat az érveket hozva fel, amelyekkel a magyar kormány sikerrel bolondította meg a választóit. És ő emlegeti a „normalitást” is, amelyet, mint tudjuk, a fehér, heteroszexuális emberek jelképeznek.
A te mostani hozzászólásodban is ott az „elhávégésedő” jelző, amely pontosan azt a szellemiséget türközi, amely szerintem évszázadokkal visszavetette a magyarságot. Te talán úgy gondolod, hogy aki egy pártot bírál, az „gyűlöletet szít”, aki viszont tönkretesz egy egyetemet, az a béke hófehér galambja?
Tamásnak: ha egy szöveg ilyen indulatokat szül, akkor a hozzászólások a szöveghez szólnak, hiszen az érintett meg bennünket.
2023. február 7. 09:33
Kedves Péter, személyes konfliktusaim oka is éppen ahhoz a témához kötődik, amiről írtam a fentiekben. Egyes irodalmi lapok egyszerűen leminősíttetnek egyik oldalon, mert nem azt a szájízt tartalmazzák, ami általuk úgymond „elvárt”. Ahhoz már minden józan gondolkodású ember hozzászokott, hogy ahány szemüveg, annyi látásmód, ez meg konfliktusokat szül, hiszen a teremtés legbékétlenebb produktumai vagyunk. Pompéry írására visszatérve: Orbán „Aki nincs velünk, az nincs is” – mondja. Ha követted a Gyurcsány évnyitó beszédét,ezt hallhattad: „Középút nincsen. Aki nincs velünk, az ellenünk van.” (á la Rákosi, azaz nem ugyanabban az országban élünk, ha nem a mi kásánkat fújod). Akkor mi a helyzet a nem tudom hányadik kétharmaddal? Mind tökkelütöttek lennének? Nem értik a felvilágosult idők szavát? Vagy egytől egyig aljanépség, proli, utcaseprő, munkakerülő, mit tudom én mi, akikről már nem is tudni, mit keresnek a babérkoszorús értelmiségiek között? Mert én élek a gyanúperrel, hogy a jónép mindenütt a zsebén, a gyomrán, a fedelén keresztül szavaz. Na, hát itt kerül képbe Pompérynél a kirekesztés.
A gyűlölködő beszéd vagy írás célja nehogy már a nagy, közös békekötés lenne. Inkább azt szolgálja, hogy a hallgató-olvasó tegye magáévá és kövesse (vakon) a mondanivalót, érezze ugyanazt, amit a szerző érez, sugall. Az „évszázadokra visszavetéssel, az egyetem tönkretevésének” elítélésével abban az esetben értenék egyet, ha az általad bizonyára inkább kedvelt baloldali kormányok múltbéli tevékenységéről, vérbeli komcsi megszorításairól, az állampolgár semmibe vevéséről nem dokumentálódtam volna a lehető legalaposabban a pártatlan, objektív médiából. A HVG sajos nagyon távol áll ettől.
Írom ezt kénytelenül, megint csak hangsúlyozva: nem itt, a Káfé főnixen a helye, ahogy a Pompéry írásának sem. A Káfétól pártatlanságot, irodalmi, művészeti kvalitást várok el, nem propagandaszövegeket.
2023. február 8. 13:00
Szóval azért szabad/kell tönkretenni egy egyetemet, mert a komcsik is megszorításokkal éltek? Hát nem látod, kedves Gyuri, hogy ha Orbán azt mondja, „Soros”, akkor az egész határon túli magyarság is azt harsogja, ha azt mondja, „migránsok”, ha azt mondja, „Brüsszel rossz”, akkor megint csak, és bármit mond, azt harsogja mindenki? Nem látod, hogy mindenki a HÍR tévéből tájékozódik, amely olyan cenzúrázott, mint régen a Telejurnal?
Nem, nem látod. Csak azt, hogy a komcsik rosszak voltak. Hát aki arra vesz rá egy nemzetet, hogy ugyanazt mondja – az teljesen komcsi.
2023. február 8. 15:05
Kedves Keszthelyi György!
1.) Őszintén szólva nem értem, hogy a legelső kommentárjában kritizált mondatomban mi kivetnivalót talált. A politológiát nemzetközi szinten régóta foglalkoztatja, hogy a 20. sz. végére szinte okafogyottá vált a jobb és a baloldal szembeállítása. Ennek akkor volt jelentősége, amikor a baloldal elsősorban a munkásosztály érdekeit védte. Időközben a társadalmak Eu-ban és a fejltett országokban teljesen más irányban változtak meg, a 19. sz-i hagyományos munkásság ma szinte marginális, viszont sokkal szélesebbé vált a középosztály. Több szakember állítja, hogy a társadalmi ellentétek ma nem a hagyományos bal- és jobboldal mentén fogalmazhatóak meg, hanem a városi és annak aglomerációjában élők, ill. az ú.n. „vidék” között zajlik a polarizáció –> lásd Lucas Haffert „Satdt, Land, Frust” c. könyve kiváltotta széleskörű vitákat. https://www.chbeck.de/haffert-stadt-land-frust/product/33245330
Amúgy az statisztikai tény, hogy a városi lakosság között nagyobb az ellenzéki szavazók aránya, mint vidéken. Továbbá az is bizonyítható tény, hogy az értelmiség többsége városban lakik. Ebben semmilyen értékítélet nincs.
2.) Ha valaki véleményt nyilvánít, annak nyilván célja, hogy megértesse magát. Érveivel tézisét kívánja alátámasztani, azaz szeretné meggyőzni a másikat. Úgy gondolom, hogy ez legitim. Erről szól minden disputa, vita.
A gyűlölködő beszédre az a jellemző, hogy az mások ellen heccel. Ilyet írásaimban aligha talál. Még ha kritikát is gyakorolok, óvatosan ügyelek arra, hogy az kimért hangú legyen, és soha ne támadja magát az embert, mindig csak jelenséget, magatartásformát, nyelvezetet, fogalmazást érint. Szerintem lehet baromság 1-1 kijelentés, de sose hülyézném le a megfogalmazóját. Ha ökörséget is ír le valaki, abból soha nem vonok le semmilyen kövezkeztetést az illető jellemére, szellemi képességeire. Utóbbi lenne kirekesztő és gyűlölködő.
3.) Valóban rendkívül károsnak tartom az orbáni elit viselkedését, és nem is elsősorban gazdaságilag, hanem etalon-szerepében morális okokból.
4.) Nem gondolom, hogy a 2/3 hülye lenne, inkább megvezetett. Ott, ahol a királyi csatornákon éjjel-nappal agymosás folyik és az emberek csak erőbefektetéssel, értsd: Internethasználattal juthatnak másféle információhoz, ez nem meglepő. Ebben a témában ajánlom figyelmébe a „VARÁZSLATRA VÁGYUNK, NEM A TÉNYEKRE” c. Friderikusz interjút Sonnevend Júlia, médiakutatóval / FP. 52. adás
https://www.youtube.com/watch?v=2i-23zV6KgQ
Barátsággal
Pompéry Judit
2023. február 8. 16:23
Most, hogy az érintett Pompéry Judit is hosszászólt a nem túl sikeres vitához, berekesztettnek tekintem a vitát. Pompery Juditnak még egyszer, ezúttal nyilvánosan is megköszönöm a szövegét, örvendek tulajdonképpen, hogy ennyien olvasták.