Iván Gizella: Szarvasbőgés
Mátra sűrű erdeibe
szarvasok gyűltek ízibe.
Hallottátok?
Agancsunk kéri az apát. Ott.
Fegyverüket leakasztják
szépségüket elhervasztják.
Bujdokolnak, bőgnek, fájnak
de szót fogadnak az apátnak.
Apát gyűjt most koronákat,
boglyát rak abból magának.
A bika mérges, dobbant, támad,
minek a díszünk magának.
Kapu lesz a mennyországba,
ne bőgjél hát buta pára
minden szarvas álljon lábra
s legyetek az úr szolgája.
De a bika tanácsot tart
nekirontanak a háznak
Dől a kapu, szúr az agancs
sárban tapos az agg mancs.
Fenn van újra a korona
az állat visszavette jussát
figyelj ember!
Van tanulság.