Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő. Annak a szélén éltek a vaddisznók, csudaszép kastélyoknak is beillő ólakban.
Megteremtették a saját birodalmukat, s mivel éles agyaruktól minden erdőlakó félt, békén hagyták őket.
Nahát, szólt a vaddisznók legnagyobbika portyázás közben az erdőben,  s felnézett a magasba. Mi a fenének ez a sok fa? Csak nőnek, nőnek az égig és semmi hasznuk nincs. Na jó, néha hullik egy kis makk. Ja igen, és tisztítják a levegőt, mondta gúnyosan, no de ki érzi azt itt lent?
Micsoda úri huncutság ez? Na, túrjunk csak egy kicsit, jertek barátaim, jöjjön az egész konda, addig túrjunk, amíg lehet. A többi disznó azonnal köréje sereglett, s elkezdték túrni a bokrok alját. Minden túrás a
gazdagodásukat szolgálta.
Ám a nagy disznónak dolga akadt.

Bocsánat röfikéim, én rohanok, mert tárgyalásom lesz. Húzta is gyorsan az árvízi csizmáját és indult volna, de az övéi kérdésekkel ostromolták.
Hogy mi dolgom van? Nem ti bíztatok meg az ügyeitek intézésével? Na ugye. Helyettetek járok el, akkor egy szót se! Majd én mindent intézek.
Hol a hátizsákom fiúk? Ide vele! Melyik, melyik, az, aminek titkos zsebei vannak.
S kik jönnek, kik jönnek, micsoda kérdés? Hagyjatok már élni, mire fel ez a kíváncsiság malackáim?
A hosszúszőrűek jönnek, akik megvennék ezt az egész erdőt, igen bizony mind a nyolcvan hektárt. Egy gyárat akarnak ide építeni. Hogy- hogy milyen gyárat? Nem mindegy az nektek? Minden le van zsírozva,nem kell nektek semmivel foglalkozni. Ne aggódjatok, meglesz a makkra való. Jó, a zsírozást talán nem szeretitek hallani, de értsétek, ahogy kell.
Kapunk érte annyit, hogy elégedettek lehettek mindnyájan.
A gyár pedig elkészül és hangot nem akarok hallani. Főleg nem a házidisznóimtól.

Hogy mit beszéltek? Ja ez a konda hangja a városból. Nem kell velük törődni, kevesen vannak. Csak röfögnek, szerencsétleneket félrevezették. Környezetszennyezés? Ugyan már, ki hisz az ilyen
pletykáknak. Ronda balos szöveg ez. Ja, ezek még azt is hajlandók elhinni, hogy a víz ihatatlan lesz és mérgező. Ilyen tudjátok, csak a holivúdi filmekben van. Ahol a jó ügyvédnő megmenti a lakosságot.
Haha.

No itt nem kell senkit megmenteni. Nem kell ügyvéd, van nekünk jó emberünk és polt. Ja nem, eltévedtem, pont. Inkább foglalkozzatok azzal, hogy a disznóól jól be legyen kerítve, hogy a senki földjéről nehogy bárki átjöjjön hozzánk. Jó, ezt nem mondtam komolyan, mert aki fizet két mérő véka kukoricát, az egy ideig maradhat.
A senki földje barátaim a veszélyek földje, háború dúl, harcok folynak.

Isten ments oda tévedni a mi kondánknak. Majd, ha vége és osztozkodni kell a konc felett, akkor jelentkezhettek nálam. Majd megmondom mi lesz a teendőtök.
Most meg arra ügyeljetek, míg egyengetem a jövőtöket, hogy ide idegen kakas ne jöjjön kukorékolni. Kakasunk az nekünk is van, nem is akármilyen, szép tarajos. Olyan, mint a Böfiék kakasa volt, sportos, inas, nekiment az a postásnak is. A miénk is érti a csíziót, sokak fején ugrál.
Utálják is mindenütt, de mi épp ezért szeretjük.

Nicsak, nicsak, mit röfögnek a városi kocák? Hogy épül a piszkos tizenkettő? Nem tizenkettő gyerekek, tizenöt! S büszkék is vagyunk rá.
Hogy kifosztjuk az ország vízkészletét? Hogy dolgozók halnak majd meg és gyerekek fertőződnek meg? Magzatkárosodás? Ugyan már!
Természetrombolás? Tűzesetek? Korrupció? Titkolózás? Hogy csökkennek az ólak árai? Skandalum! Ezek a gyárak nagyhatalommá teszik disznóföldet, az én szép országomat.
A ku… akku… jó, legyen ennyi elég. Aki érti, az úgyis érti, aki meg nem, azon úgysem lehet segíteni.