Mikor a táj valódi
Arcát mutatja
Mint a szélmarta sziklák
Rőt csontvázai
S örjöngő, sötét vízek
Zord hullámai
Elsodorják a színes
Csíszolt köveket-
A szorosan ölelő
Sziklaszörnyeteg
Mégis dajkál egy öblöt:
Homokos partot
Csapkodó hullám és föld
Találkozása
Vív kíméletlen harcot-
De a tér sebzett
Örökös változása
Őrzi a világ
Romlatlan, kemény vázát
S a part törékeny
Sárga pipacsvirágát
Századokon át
Mint a végső kegyelem
Bízó mosolyát.
***

Forrás: Kalamáris
Szerkesztő: Márkus László

1. Nagy Zsuzsanna:
   2023. február 5. 12:10

   Látjuk-érezzük a tájat: filmes vagy festői leírás?
   A vadul viharzó tenger „mégis dajkál egy öblöt”