Hány óra, Bátai Sándor*?
Meghatározó órák, napok, évek
A Töredékek és Rétegek című képsorozatok születéséhez
Töredékek
A Balaton-felvidék, a Pannon-táj szépsége és történelme meghatározta pályámat és örök forrást biztosított munkásságomhoz. Balatonkenesén a nagyszüleimnél találkoztam a hagyományos paraszti léttel, ami tárgyi világában, szokásaiban még éppen – épen – őrizte az előző generációk tudását. Az időközben társadalmilag átalakulni készülő falu lakói gyári munkások vagy termelőszövetkezeti tagok lettek. A disznótor, kukoricatörés, tollfosztás közös élménye még jelen volt életükben, de a paraszti élet eszköztára már a padlásokon, pajtákban hevert gazdátlanul és némán. Elárvult kasok, boronák, szénagyűjtő gereblyék és villák, gerebenek és kendertilolók, az egykori gazdálkodás eszközei titokzatos és ismeretlen tárgyakká, „jelekké” váltak, alapul szolgáltak egyfajta képíráshoz melyek kiegészültek a Balatonkenesei lösz partba vájt barlanglakások falaira egymásra rótt betűk képeivel és a halászat különleges tárgyaival a varsák, szigonyok, horgok, hálónehezékek képeivel. A gyermekkor emlékképeiként idéződnek fel időutazásként a képírástól a betűjelig, megidézve a barlangrajzok világát.
Évente ismétlődő hajóutak mindig ugyanoda: Balatonfüredre és Tihanyba. A Tihanyi Apátság altemplomának hangulata, a templomtér valóságos történelmi időutazás, „évszázadokat átfogó könyv”, mely a római és középkori emlékeket őrző lapidárium töredékeivel kiegészülve már évezredek kultúrájának foglalata.
A Balatonalmádiban töltött gyermek- és ifjúkor a „se falu – se város” életforma, az „üdülőhely” különleges fekvése, páratlan természeti környezete a magyar építészet jeles alkotóinak villaépületeivel, templomaival, a Balaton melletti Őspark kivételes kertkultúrája szinte provokálta a hatvanas, hetvenes évek igénytelenségének világát. Az átalakított épületek megőrizték nemes vonásaikat a típustervek arctalan halmazában. Az Őspark évszázados platán sora és különleges növényei is dacoltak az aszfalt utak teremtette kényszerű keretekkel. A Jákói-villa a „játszótér” egykori parkja és patinás belső terei, a könyvtárszoba gyűjteménye és festményei, a míves bútorok megmaradt darabjai mind-mind a múlt, a hagyomány őrzőiként próbáltak ellenállni a szocializált időnek.
Rétegek 2
Rétegek 1
A Töredékek és Rétegek képsorozatokban rekonstrukciós folyamat zajlott, a visszatalálás kísérlete a közelmúlt eltűnőben lévő hagyományaihoz.
Budapest, 2023. január 31.
* Bátai Sándor: festõ, grafikus, a Képírás címû folyóirat alapító szerkesztõje
Törvénytábla
Pusztai Péter rajza