Fiatalkoromban a nyers, tiszta, egyértelmű ízeket szerettem. Így a kávét cukor és tej nélkül ittam. Ahogy teltek az évek, egyre több kompromisszumot (szabólőrinci különbékét) kötöttem az élettel és a kávéval, amelybe kezdetben csak egy kevés, majd egyre több cukrot és tejet kevertem.

Legújabban az orvosom javallatára a cukorból valamelyest visszavettem, egy csapott kiskanálnyi az adagom. De nekem a kávé nem ad ihletet, a rothadt alma vagy a bor még kevésbé – persze nem ez az egyetlen különbség Schiller, Ady, Méliusz és köztem. Ihletet az élet ad.

*Székely Ervin Nagyváradon élõ újságíró