– Nem tudom, ki barát, ki ellenség – nyögte Vadmalac komája.
Körülöttük, azaz felettük süvítettek a golyók.
– Húzd be a nyakad – szólt Vadmalac, s azzal nyomta is le a barátját.
Le, a lövészárok sarába, bokáig abban gázoltak.
”Ez élet?”
– Miért lőnek, ha ők a testvéreink? – kérdezte a koma.
– Miért lőjük őket, ha a testvéreink – replikázott erre Vadmalac.
Ahogy a barátja öleléséből lennebb csúszott, valami vöröset vett észre a
koma. A saját karján.
– Vér? – kérdezte magától. – Kinek a vére?

Forrás: ujnepszabadsag.com