Tehát kávét nem iszok. Ittam, valamikor, még egyetemista koromban a kolleginákkal (jó kifogás volt, együtt ülhettünk), meg a Belgrádi Rádió újságírójaként, a stúdióban (ez volt az egyedüli alkalom – mikor megiszod a kávét, tartod a műanyag poharat és hamutartóként szolgál). Az utolsó kávét azt hiszem Zágrábban Opatovinán, huszonvalahány évvel ezelőtt ittam egy irodalmi est előtt. Talán több is eltelt azóta: ellenőriznem kellene.

* Dušan Gojkov (1965. – ) többszörösen kitüntetett szerb költő, író, szerkesztő, rendező, kiadó, a Cincár PEN klub főtitkára – Szalonikiben él.

Fehér Illés fordításában:

Ja mogu samo protiv kafe da pišem (iako je siroti Živko brani): naime, ja pijem čaj. Komplikovani rituali, ali, ipak drugačiji od onih sa kafom.

     Zapravo, ja i ne pijem kafu. Pio sam je, davno, dok sam bio na studijama, sa koleginicama (to je bio izgovor da sedimo zajedno) i dok sam bio novinar Radio Beograda, u studiju (to je bio jedini način da – kad popiješ kafu, plastičnu čašu zadržiš i koristiš kao pepeljaru). Mislim da sam poslednju kafu u životu popio na Opatovini u Zagrebu, čekajući da počne jedno književno veče, pre dvadesetak godina. Možda i više: trebalo bi da proverim.