Reggeli kávé

Reggeli kávémat a konyhában iszom a szép erdélyi abrosszal terített „Gründerzeit” ebédlőasztalnál. De szigorúan csakis felkelés után – értsd: tíz előtt csak a legritkább esetben.

A Latte macchiato két részben készül: maga a feketeleves a sokoldalú kávégép háromszemes (max. kávétartalmú) 50 ml-es eszpresszó gombjának megnyomásával, a tej habosításához külön masinát használok. Miközben kávézom, elolvasom az újságot, a kultúrrész közepén megfejtem a szudokut, meg a keresztrejtvényt, és akkor kezdődhet a nap. Ez így volt szerdáig.

Mert a 3-éves Janó nagyon szereti mindkét gépet nemcsak bekapcsolni, hanem elmosogatni is. Mielőtt észbe kaphattam volna, belesüllyesztette a tejforralót szőröstül-bőröstül, kábelestől, elektronikástól a mosószertől habzó mosogatóba. Ahogy sejteni lehetett, a szimpatikus masina nem vízálló.

A teremtés rám jutó koronája azonnal kihívást látott a műszaki feladatban: szétszedte, kibelezte, majd levitte a pincébe és fejjel lefelé rátette a kazánra száradni. Mit tesz Isten, sikerrel! (Lányom kiskorában megmondta: „A Papa mindent tud. Úgy értem, mindent meg tud javítani”. Ez a felismerés közben tudatosodni látszik az unokában is.)

Így ma reggel ismét a konyhában az erdélyi abrosszal terített …