Gyakran szó szerint halomba lőtte a vadakat és három világrekordot is felállított Nicolae Ceaușescu pártfőtitkár, az egykori Románia Szocialista Köztársaság elnöke. A diktátor vadászszokásairól Kovács Zoltán erdész mesélt.

Ceaușescu hosszas regnálása során többször eljárt a térségbe vadászni. A hajtás sikerét sosem bízták a véletlenre, alapos előkészületek előztek meg minden vadászpartit. – Tizennégy alkalommal vettem részt Ceaușescu vadászatának előkészítésében – elevenítette fel emlékeit Kovács Zoltán nyugalmazott erdész. Beszámolt arról is, hogy Fazekas Lajosnak (a frissen megalakult Hargita megye pártbizottságának első titkára és a megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, azaz a megye első embere volt az 1968. november 16. – 1978. október 16. időszakban, illetve erdőgazdálkodási és építőanyag-ipari miniszter – szerk. megj.) köszönhető, hogy Csík­taplocán megalapult az erdészeti szakközzépiskola. – Ő akkor minisztere volt Ceaușescunak, és jó benyomást tett a „főnökre”, aki a megye működése miatt becsben tartotta őt – idézte fel Kovács Zoltán, aki az említett tanintézetben szerzett erdész képesítést. Munkahelyét 2003-ban hagyta ott, amikor átvette az erdőket a közbirtokosság, addig 3800 hektárra vigyázott az olaszteleki erdészetnél hat erdészkollégájával együtt. Munkája során testközelből volt tanúja Nicolae Ceaușescu vadászszokásainak és a hajtások előkészítésének. Történeteiből kiderül, milyen volt az akkori vadászat, és arra is, hogy sokszor az elég sem volt elég. – Ceaușescu 1974-ben megtiltotta, hogy külföldiek vadászhassanak az ország területén. Az egész országban csak ő vadászhatott, meg a vadásztársulatok, de azok minimális és szigorúan szabályozott kvótához voltak kötve – ecsetelte az akkori helyzetet a nyugalmazott erdész. – Köztudott, hogy több államfőt is meghívott vadászni, az általam felügyelt területre például Todor Zsivkovot (egykori bolgár pártfőtitkár és az államtanács elnöke – azaz államfő – szerk. megj.) és Josip Broz Titót (egykori jugoszláv elnök – szerk. megj.) is elhívta – sorolta. Mint mondta, az „öreget” 47 évesen kapatta rá a vadászatra Maurer (Ion Gheorghe Maurer [1902–2000] kommunista politikus, 1958–61 között a Nagy Nemzetgyűlés elnökségének elnöke, 1961–74 között miniszterelnök), amit „elsőre nagyon megszeretett”. – Rövid idő alatt több vadat is sikerült leterítenie – számolt be Kovács, megjegyezve, hogy a közhiedelemmel ellentétben „a főnök” nagyon jó vadász volt, jól célzott és jól is lőtt. Azok a történetek, hogy a vadakat nem ő lőtte, hamisak, hiszen akárhányszor bejelentették, hogy vadászni indul, már egy hónappal a kitűzött dátum előtt elvették mindenkinek a puskáját, aki az adott területen tartózkodott vagy felelt érte – hangsúlyozta Kovács. Beszámolt arról is, hogy amikor az „öreg” Zsivkovval az Ilona völgyében vadászott, egy hajtás alatt nyolc medvét sikerült kilőniük, viszont egyet csak megsebesíteni tudtak, az pedig megmarcangolta az egyik brigádost, akit kórházba kellett szállítani. Zsivkov akkor az óráját adta az áldozatnak, Ceaușescu pedig naponta érdeklődött a székelyudvarhelyi kórháznál a sérült állapota felől.


A tervet teljesíteni kell

– A vadászat mindig úgy zajlott, hogy előre felkutattuk a nagyvad tartózkodási helyét, megkerestük a nyomát, hogy merre jár. Soha nem vártuk felkészületlenül – mutatott rá. Megvoltak a tervek – „plánok” –, amelyeket teljesíteni kellett: gyakran közel félszáz vaddisznót is kilőtt egy-egy erdőrészen vadászatonként. Egyik vadászat alkalmával, csupán egy nap alatt, öt aranyérmes medvét lőtt ki az akkor általam felügyelt erdőrészen – mondta Kovács, megjegyezve, hogy mindenik példány 500 pont (a CIC-pont trófeabírálati metrikus mértékegységrendszer – szerk. megj.) feletti volt. Az erdész hangsúlyozta: ha a medve hozzászokott a beetetéshez, órapontosságra meg lehetett mondani, hogy merre jár. – Voltak az öreg számára külön vadászösvények, de amikor mondták neki, hogy: „Tovarășu’, cerbul este la locul potrivit!” (Elvtárs, a szarvas a megfelelő helyen van! – szerk. megj.), nem volt kényelmes, sokszor letért az ösvényről, hogy hamarabb odaérjen a vadhoz. Három különböző puskája volt, egy Holland & Holland, egy Winchester és még egy, viszont az előző kettőt használta inkább. Csak a parancsnoka volt a közvetlen közelében, aki a puskáját vitte, és a kutyáira vigyázott. Másnak nem is szabadott, de eszébe sem jutott, hogy „az öreg” előtt le merészeljen bármit is lőni – emlékezett Kovács. Mint mondta, a legnehezebb az volt, hogy mielőtt megérkezett volna a vadászatra „az öreg”, a környék összes juhászkutyáját meg kellett köttetnünk. – Meg kellett fogni a kutyákat, ehhez muszáj volt jóban lenni a pakulárokkal, mert ha egy is galibát okozott, a posztjának búcsút inthetett az ember – jegyezte meg Kovács. – Ahhoz, hogy a vadászat biztosan sikeres legyen, egyszer még egy három kilométer hosszú rézsűs kerítést is kellett építenünk, melynek végén az öreg halomba lőtte a vadakat – fűzte hozzá.

Kedvelt vadászterületek

Az egykori államfő legjobban vadászni a Görgényi-havasok és a Suceava megyei erdőségek után Erdővidéken szeretett. Minden megyében volt vadászkastélya, Kovászna megyében a Tündérvölgyben és Kormos patakában is volt villája. Az egykori erdész kitért a vadászsikerekre is. – Tudni kell, hogy rengeteg érmes vadat lőtt, ami nagyobb vadat sikerült azonosítani, vele meglövették. Három világrekordot is lőtt: egy medvét Hargita megyében, Ivóban, egy szarvast Vrancea megyében és egy fekete kecskét helikopterről Brassó megyében – emelte ki. Kovács szerint „az öreg” egy évben nagyjából kétszer járt vadászni: medvére és szarvasra leginkább. – Egyik vadászat alkalmával több mint másfél órát tartották ott a vadlesen, semmit nem látott, se róka, se nyúl nem jött elő. Mikor visszaérkezett, felbőszülve kérte számon az akkori vezetőséget, azt mondta: „Nem tudjátok, hogy az én perceim milliókat érnek?” Akkor kidobta az első titkárt, az erdészigazgatót, a vadászok főnökét, és új embereket állíttatott a felszabadult posztokra. Így kerültem közelebb az egykori vezetőhöz, minket állítottak oda – idézte fel a történteket Kovács.

Corbu és Parolă

– Volt egypár kutyája, Angliából kapta őket, és minden vadászatra magával vitte: egy szuka és egy kan, Corbu és Parolă. Corbut szerette a legjobban, nem hagyta, hogy vadászni járjon, nem engedte a vadászkutyák közé. Egyszer vitte magával, de akkor sikertelen is volt a vadászat, hiszen nem úgy viselkedett a kutya, hogy a hajtásnak kedvező legyen. Egyik alkalommal, amikor meglőtt egy medvét, két malacot is sütöttek, akkor mondtam az egyik kollégámnak: „Ma igen jót eszünk, mert az öreg ezt mind nem eszi meg.” Mikor befejezték a vacsorát, a két malacot odadobták a kutyáknak. Egyik alkalommal, mikor helikopterrel érkezett a vadászatra Ceaușescu, egyik kollégámnak a haját összeborzolta a szél, s mivel vigyázzban kellett végig állni, nem igazíthatta meg. Corbu az ajtónyitásra kiszökött a helikopterből, és mert nem ismerte meg, morogva nekirontott a mellettem állónak. Szerencsére, közel érve a szagról ismerős volt, így nem lett baleset, viszont ezt végig kellett nézni vigyázzban állva – elevenítette fel. Mint mondta, sok mindent teszteltek és fejlesztettek ki, hogy az egykori diktátornak kényelmesebbek és könnyebbek legyenek a mindennapjai. – Az egyik ilyen találmányt a prosztataproblémái miatt fejlesztették ki: ez egy akkumulátorral fűthető szék volt, és télen mindig melegen tartotta ülés közben. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy a melegítés megszagosította az öreg ruházatát, és a vadak sokkal korábban megérezték, hogy közeledett feléjük, ez pedig sikertelen vadászathoz vezetett – számolt be. Az erdész visszaemlékezései szerint a hatalmas és jól sikerült vadászatok viszont többségben voltak. – Az egyetlen, amit nem sikerült lőnie, az a hiúz – jegyezte meg –, ezt nagyon is bánta. Viszont azok a számok, amelyek a vadászatai hozamát mutatják, nagy hírnevet adtak neki Európa-szerte. Viszont azok, akik abban a korban éltek, nem a vadászmesékből ismerték a nevét…

Forrás: Hargita Népe, 2022. február 17.