Nem akarom színekre korlátozni a hatást, viszont eszembe jut egy negyedszázaddal ezelõtt egy székelyföldi csoport bekerített egy mezõt, az volt a mûalkotásuk. Zöld volt, és teljesen ást fejezett ki

Tizenegyedikes voltam, beadtam egy verset az iskola lapjának a szerkesztõjéhez. Kissé monotonon minden sorban szerepelt a „zöld” szó, az élet megújulásának a jelképeként. Azzal kaptam vissza az osztályfõnökömtõl, vagyis egy másik személytõl, vagyis a tanári kar, legalábbis annak egy része megtárgyalta, hogy a zöld a világháborúban egyes német alakulatok színe volt. Szóval az is „zöld emlék”… Csak csendben asszociálok… nem akarok senkit bántani.

Olyan idõket éltünk. Ma megértem az abszurd helyzetüket, túlfélelmüket, kínomban akkor értetlen kacagtam.