Beszélgetés Béres Vivien Beatrix költőnővel, brassói kötetbemutatója apropóján
„Az írás, mondhatom, már hivatásommá vált”
Kérdez: B. Tomos Hajnal
A székelyudvarhelyi születésű Béres Vivien Beatrix a legfiatalabb költőgenerációhoz tartozik. Bár még alig 24 éves, nem számít kezdő tollforgatónak, hiszen tavaly júliusban már második kötetét tette le az olvasók asztalára. A 2014-ben megjelent Érzelmek című verseskönyv után ez utóbbit, az Árnyképeket, határozottan egyedi versbeszéd jellemzi, a költőnő sajátosan eredeti stílusban és költői eszközökkel jegyzi kora és környezete reflexióit. Idén, február 14-én a brassói Reménység Házában is bemutatták a kötetet. Ez alkalommal hangzott el alábbi beszélgetésünk:
Székelyudvarhelyen születtél, Szovátán jártál iskolába majd Bukarestben érettségiztél. Jelenleg a budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatod tanulmányaidat. Ahhoz képest, hogy még 25 éves sem vagy, életutad máris jókora vargabetűt írt le. Mesélj, kérlek, életed eddigi állomásairól.
Első osztálytól nyolcadikig a szovátai Sófalvi Illyés Lajos Általános Iskolában jártam. Hetedikes koromban kezdődött el a versírás, utolsó évben díjat is kaptam az egyik versemért. A középiskolát a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceumban kezdtem el. A sors úgy hozta, hogy abban az évben dr. Bencze Mihály lett az új igazgatója és matematikatanára az iskolának. Akik ismerik Bencze Mihály tanítási módszerét azok tudják, hogy minden matekóra egy művészi pillanattal kezdődik – ez annyit jelent, hogy a diákok névsor szerint fel kell olvassanak egy általuk választott verset és viccet. Én legelőször egy József Attila verset olvastam fel, következő alkalomkor pedig egy saját költeményt.
Ekkor Bencze Mihály felkapta a fejét és megkérdezte, hogy ezenkívül írtam-e még verseket? Nekem addigra már egy kötetre való írásom volt, így a tanár úr segítségével 2014-ben a Bukaresti Magyar Élet újság égisze alatt megjelent az első verseskötetem Érzelmek címen. A versírás iránti szenvedélyem tovább mélyült, a középiskola alatt rengeteget írtam. Érettségi után felvételiztem alapszakon a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karára. A második kötetem versei gyakorlatilag már a középiskola befejezése után megvoltak, csak időhiány miatt nem volt lehetőségem arra, hogy végleges formát kapjanak. Az államvizsgámmal egyidőben, hat év munkáját felölelve 2022-ben megjelent az Árnyképek című kötetem.
Eddig már két fővárosban is huzamosabban éltél/élsz. Hogyan sikerült a Székelyföldről elszármazott fiatal lánynak ráhangolódni e két nagyváros felpörgött létritmusára?
Bukarest egy olyan erdélyi kisvároshoz viszonyítva, mint Szováta, érthető módon több kulturális lehetőséget – színház, hangverseny, filmvetítés, kiállítás – és emberközti kapcsolatot biztosított számomra. Sokkal nyitottabb lettem, megismertem egy olyan magyar közösséget, ami több módon is hatással volt rám, mind gondolkodásilag, mind a tanulmányaim szempontjából. A ráhangolódás nem okozott gondot, megpróbáltam minden alkalmat megragadni, hogy részt vegyek az eseményeken. Budapest már egy teljesen más világ. Kiskorom óta Magyarországra szerettem volna költözni, az utazásaim során mindig azt tapasztaltam, hogy ott valahogy másabb a levegő is, magaménak éreztem a várost, az ottani hangulatot, egyszerűen elragadott a szépsége. A szülőhazám mindig is fontos volt, de érdekes módon a budapesti éveim alatt éreztem rá igazán az erdélyi öntudat jelentőségére. Azok a kapcsolatok, kötelékek, amelyeket itthon kialakítottam egyre erősebbé, értékesebbé váltak. De bármennyire is vonzó Budapest, a szívem mindig hazahúz.
Budapesten filmtudomány-szakon készülsz megalapozni művészi karrieredet. Hogyan jön ide a vers?
Többen is megkérdezték, hogy miért nem irodalom szakra jelentkeztem, az igazság az, hogy én nagyon kedvelem a művészeteket, nemcsak a magyar vagy a külföldi irodalmat, hanem a festészetet, a zenét, vagy a filmművészetet. Nem igazán akartam konkrétan csak az irodalommal foglalkozni. A bölcsész képzésen művészettörténet, filozófia, nyelvészet, esztétika kurzusaim voltak, de a filmelmélet és filmtörténet tetszett meg igazán.
A költészet mellett újságíróként is tevékenykedtem, a tantervemben pedig a kommunikáció- és médiatudomány tárgyai is benne voltak. Tehát, az írás nem maradt abba, sőt, inkább kiteljesült az ismereteim során, több formában is érvényesíteni tudtam, pl. filmkritikákat, filmelemző esszéket, tanulmányokat írtam.
Mondod, hogy már gimis korodban, nevesen 2014-ben nyomdafestéket látott első köteted. A most megjelent Árnyképek tükrében szerinted mennyiben változott versbeszéded? Látsz-e lényeges továbblépést stílust, világnézetet vagy akár költői eszközöket illetően?
Ahogy egyre több verset írtam, egyre jobban fejlődtem alkotóként is. Persze elengedhetetlen volt, hogy ne csak a klasszikus költők, írók munkáit, hanem kortárs irodalmat is olvassak. Az ember folyamatosan fejlődik, új ismereteket szerez, új nézeteket ismer meg, átalakul a gondolkodása – ez történt velem is. A régebbi verseimhez képest, most már kiforrottabban írok, de nem tudnám behatárolni magamat egy konkrét stílusba. Szeretek kihangsúlyozni dolgokat, az ismétlések többször is megjelennek a verseimben, az anyanyelvünk pedig egy csodálatos nyelv, nagyon szép metaforákat, hasonlatokat lehet megfogalmazni. A magyar nyelv egy igazi kincsesláda, ha még ihlet is akad, úgy gondolom nincsen akadály. Az viszont egyértelmű lett számomra, hogy a szabad versek írásában tudok kibontakozni, a kötöttség sokszor visszatart az alkotásban.
Az Árnyképek tavaly, júliusban jelent meg. Milyen volt a fogadtatása, kaptál-e azóta konkrét visszajelzést az olvasók, esetleg a kritika részéről?
Nagyon jól fogadták, az első bemutató pont a születésnapomra esett, 2022. augusztus 30-án tartottuk meg Szovátán a Teleki Oktatási Központban. Bencze Mihály és Szente B. Levente költő mutatta be a kötetet, volt versfelolvasás, zongorajáték, a Sóvidék Televízió készített egy rövid riportot, a Szovátai Hírmondóban pedig megjelent egy cikk az eseményről, illetve egy versemet is leközölték.
Nemrég Brassóban is bemutatták legfrissebb kötetedet. Először jártál a Cenk alatti városban? Milyen benyomással távoztál innen?
Kiskoromban többször jártam Brassóban, főként családi kirándulások alkalmából, a középiskolás osztálytársaimmal is gyakran ellátogattunk oda. Az elmúlt időszakban eléggé sűrűn megfordultam ott különböző rendezvények miatt pl. 2022. október 21-én a Magyar Színházfesztivál keretében debütálhatott a Brassói Vándorszínház, ennek alkalmából pedig fellépett az Ultima Sacra együttes. A csapat Hazám felől – Hazám felé című eladásának képi megformálásában én is segédkeztem.
Fontos elmondanom, hogy az Árnyképek megszületéséhez több barcasági személy is hozzájárult, Vetró B. Sebestyén András készítette a borítót, Kovács Lehel pedig a tördelésben segített. A második bemutatót 2023. február 14-én Házy Bakó Eszter szervezte meg a Reménység Házában. Nagy öröm volt, hogy Bálint Ferenc Grimasz színjátszó csoportja szavalta el a verseimet – külön érdekesség, hogy Feri már Bukarestben is készített interjút az Érzelmek könyvem kapcsán. A bemutató Bartos Nándor megható zeneműsorával zárult. Nagyon jól éreztem magam, külön köszönöm a brassói magyar közösségnek, hogy eljött és meghallgatta a kötetről szóló beszélgetést.
Milyen a rálátás a magyar fővárosból a jelenlegi költészet pástjára – gondolok itt a 20-30-as generáció alkotásaira-?
Ha időm engedi olykor beleolvasok a fiatalabb nemzedék munkáiba, sok az újdonság a magyar költészet palettáján, így van miből válogatni. Az igazat megvallva, nagyon sokszor a klasszikusokhoz térek vissza, hiszen a vers egyik különlegessége abban rejlik, hogy bármennyiszer olvassa az ember, mindig a jelenlegi hangulatától, állapotától függ, hogy miképpen csattan a mondanivalója. Annak örülök, hogy egyre több fiatalt érdekel a költészet, nemcsak olvasás, hanem alkotás szempontjából is.
Melyek azok az irodalmi orgánumok, amelyek jelenleg gyakrabban közlik írásaidat? Tagja vagy-e valamelyik szerkesztőségnek vagy alkotóközösségnek?
A verseim, írásaim olvashatóak a Garabontziás Lapban, az aradi Szövétnek kulturális szemléjében, a Brassói Lapokban, a Népújságban, illetve internetes formában a Kávé Főnix oldalán, a Rendületlenülben, a Kalamárisban. Szabadidőmben az Erdélyi Magyar Művészeti és Irodalmi Rovat szerkesztőségébe szoktam besegíteni.
Ha minden normális vágányon halad, jövőre diplomázol a budapesti egyetemen. Milyen álmaid, terveid vannak jövőbeni pályádat illetően. Hol szeretnél letelepedni, családot alapítani?
Terveim mindig vannak, az írás mondhatom már hivatásommá vált, ötletekből nem szűkölködök, szeretnék prózákat írni, színdarabokat, meséskönyvet, különböző kulturális rendezvények szervezésében részt venni. S bár jellememhez közel áll az előre tervezés, egyelőre nem tudom, hogy hogyan alakul a jövőm. Az is megtörténhet, hogy hazaköltözök és Erdélyben folytatom tovább.
Pusztai Péter rajza
2023. augusztus 28. 15:17
Gratulálok Vivien!
Tegnap ismertelek meg, de alakod, arcod, egész lényed csakúgy sugárzik! És amikor csakúgy átadtad a verses köteted, nagyon megleptél vele! A tegnap este és a mai nap folyamán olvasgattam a verseidet! Én nem csodálkozom, hogy sikernek örvendessz, hiszen olyan lélekemelőek, olyan igazak, olyan könnyedék- mély mondanivalóval ötvözve, nem is tudom letenni, amíg a végéhez nem érek. Egyiket- másikat, kétszer is elolvasom. Nagy örömet okoztál versköteteddel. Szülinapodig, még van két napom és egy összegzéssel köszöntelek! Tündéri tünemény vagy ” árnyképeiddel” együtt! Szeretettel ölellek!