Bolondországban gyorsan terjedt a ragály. Sokan megbetegedtek, fiatalok, öregek dőltek ágynak. Minden városban és faluban bezárkóztak az emberek, féltek a haláltól. Csak a palota lakói nem féltek. Őket egy láthatatlan háló védte. Legalábbis ők ezt hitték. Az egyik szárnyban egy jól felszerelt kórházat rendeztek be, biztos, ami biztos. A legjobb sámánok álltak készenlétben, ha beütne a krach. A palota minden helyiségében egyébként állt a bál. Folyt a sör, bor, nagy volt a vigadalom. Na meg a por. Igen, az is sok volt. De gyorsan fogyott. Ifjonti hévvel nyomták az urak magukba, hogy bírják a tempót.

Az egyik uraság, lehet ő volt a király, ilyen messziről nem jól látom, meg különben is elég kicsi, lazán feküdt a bársony kereveten. Magához intette hű szolgáját. A fiú hétrét görnyedve állt meg a nagyúr előtt. Mit parancsolsz jó uram?

Hármat. S hogy nyomatékot is adjon szavainak, göcsörtös ujjaival fel is mutatta a hármas számot.

A fiú el. Maszkot húzott, kiment a palotából és köpennyel takarta el az arcát, ne ismerjék fel a helyi fogdmegek. Amikor megkapta, amit akart, visszaosont a palotába. A nagyságos úr már remegve várta. A fiú elővette a zsebéből a kis szütyőt és egy aranytálcán az úr orra elé tolta. Három grammocska, ahogy kérni tetszett instállom.

Te marha te, ugrott fel a pohos, s akkorát kevert le a szerencsétlennek, hogy izibe az ajtónak is esett. Hármat mondtam! Eztán a földön fetrengő dívákra mutatott. Ezeket meg vidd a pincébe.

Elment újból a szolga, s látta ám, hogy a palota minden cselédje a legközelebbi városba igyekszik. De hiába mentek, a házakból az apák, férjek mind eltüntették az asszonynépet. Csak nem mehet vissza dolga végezetlenül, így kiment a város szélére. Talált is ott egy bordélyházat, telis-tele szebbnél szebb nővel. Megvillantotta nekik a tarisznyáját, s azok az arany csörgése után el is indultak, mint a birkák.

A nagyúr elégedett volt, de alig telt el pár nap, nagyon beteg lett. A hölgyemények is csak vonszolták magukat, az uraság így hívatta a kórház főtáltosát.

A táltos, miután nagy táncot lejtett a korona körül, emígyen szólott.

Erre a bajra nincs orvosság jó uram, meg fogsz halni. Vagy nem. Először csak nem kapsz levegőt, majd fennakad a szemed és eltűnsz az élők sorából. Erre is ötven százalék az esélyed. Ne menj ki kérlek a palotából, de ha mégis, a hintóban csak hátra ülj. Persze ha te ülsz a bakon, más a helyzet. Ne fogadj hölgyvendégeket, tudom nagyétkű vagy, hogy a fene vinne el, de most tartóztasd meg magad. A ragály az ágyban is ragály. Ott is be kell tartani vagy két rőf távolságot. Ne egyél, ne igyál, mert már úgysem érzed az ízeket, feleslegesen ne pazarold a raktárkészletet.

De a nagyúr soha nem hallgatott senkire, úgy döntött, azt csinál, amit akar. Szalmát szórt szét a trónteremben és arra feküdt, mint a disznói. Természetközeli állapot mondta a feleségének, aki egy strandpapucsban lépett be az urához. Jó kis aranyló aszúval akarta kínálni, de a látványra azonnal kifordult.

Küldte is a táltosok legjobbikát, hogy az ura megbolondult.

Hagyd csak leányom, most van a helyén, nézett rá a táltos, apró puha rongyocskát szorongatva a háta mögött.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ