Zapis o kafi/Jegyzet a kávézásról

 

A kávéhoz fűződő első emlékeim gyerekkoromba vezetnek, nagyapámhoz és nagyihoz egy hegyen lévő faluba. „Divka” nevű fenséges ital illata ébresztett. Árpából készült kávé volt, melyet nagyszüleim előszeretettel ittak. Nekem anyám a Divkát a régi, fával fűthető tűzhelyen frissen melegített tejbe keverte.

Bádogtányérba öntötte, bele az aznap reggel nagyanyám által dagasztott és sütött kenyérből kenyérdarabokat szaggatott, még egy kávéskanál cukrot is hozzákevert és a varázslat elkezdődött. Még ma is tart. Semmi sem helyettesítheti, szárnyalhatja túl azt az ízt, illatot, azokat a kakasok és a madarak rikoltozásaival kísért hegyi reggeleket, anyám meleg kezét, nagyanyám gügyögését, míg a szürkésfehér macska a Čemernik hegyre néző nyitott verandán napozott.

 

Fordította: Fehér Illés

* Valentina Novković (1973 – ) többszörösen kitüntetett szerb költőnő.

Irina Pusztai grafikája

 

 

     Moje prve reminiscencije vezane za kafu su iz detinjstva koje sam provodila kod deke i bake u planinskom selu. Budio me miris divnog napitka koji se zvao „Divka“, to je bila kafa od ječma koju su baka i deka rado pili. Meni je mama mešala Divku i tek skuvano mleko na starom šporetu na drva. Sipala bi u plehani tanjir, udrobila sredinu domaćeg hleba koji bi tog jutra umesila i ispekla moja baka, dodala bi supenu kašiku šećera i čarolija bi počela. I traje i dan-danas. Ništa ne može da zameni ili nadvisi taj ukus, miris, ta planinska jutra uz javku petlova i ptica, tople ruke moje majke, bakina tepanja dok se sivo-bela maca lepo sunča na terasi s pogledom na planinu Čemernik.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ