Kávézás        Ahogy a teázás a japánoknál szertartás, úgy számomra, míg cigarettáztam, ezt a kávézás jelentette. Majd jött a betegség és a tüdőgyógyász által kimondott lesújtó prognózis: „ha még élni akar, a dohányzást mindörökre hagyja abba”. Még a befagyott tavon való meztelenkedést is a dohányzás-tilalomnál könnyebben elviseltem volna.

     A hajdani könyvek szerint az élvonalbeli jógi, netán a dalai láma, a tibeti buddhizmus legmagasabb rangú tanítója, testhőmérsékletét felemelve, szívverését, vérkeringését felgyorsítva, képes egész éjjel meztelenül a befagyott tavon, következmények nélkül, tartózkodni.

     És én, a szerencsétlen nyomorult, mit tegyek?  Cigaretta nélkül még valahogy – de az „ördögadta ital” nélkül, amely nélkül a dohányzás mennyei élvezete elképzelhetetlen, élet az élet? Úgy tűnt, Prokrusztész ágyát, tantaloszi kínokat a cigarettázás elhagyásánál könnyebben elviselném. Mégis valahogy sikerült. Cigarettázás kávé nélkül még lehetséges, de kávé cigaretta nélkül – lehetetlen misszió. Mintha az ember szüzességét újra veszítené – torta, tejszínhab nélkül, igaz, édes, de keserű, akár a könny, akár a semmibe vesző kívánság.

     Légy sámán, aki napokon keresztül étlen, szomjan, a nélkül, hogy a test börtönébe visszakívánkozna, lelke szabadulásáig dohányzik. A maradás – halál. A távozás – út az életbe.

 

Fordította: Fehér Illés

* Slobodan Blažov Đurović (1957 – ) többszörösen kitüntetett szerb költő.

 

Mosonyi Tamás szobra:

 

 

Kafendisanje

 

     Poput ‘čajne ceremonije’ u Japanaca, za mene je dok puših predstavljalo pijenje kafe. A onda bolest i strašna prognoza po izlečenju, pulmologa: „Ako želite još malo da poživite, ostavite zasvagda pušenje”. I bivanje na zaleđenom jezeru – posve nag da sam lakše bih podneo, od rastanka sa duvanisanjem.

     Kažu knjige starostavne da vrhunski jogin ili dalajlama, najviši poglavar na Tibetu, mogu da prežive posve nagi svunoć na zaleđenom jezeru. Dignu temperature tela, ubrzaju rad srca i krvotoka.

     A šta ću ja, jadan kukavelj, da uradim? Bez cigaretu još i nekako – ali bez „đavolja napitka” bez koje mi je nezamisliv rajski užitak pušenja, je li moguće? Prokurstova postelja gde je neizvestan zajutrak, ili tantalove muke činile su mi se lakše negoli ostavljanje cigare. A opet sam ih na jedvite jade ostavio. Prokletstvo – cigara bez kafe još i nekako, ali kafa bez cigare – nemoguća misija. To je kao ponovno uzimanje nevinosti – torta bez šlaga, slatko je doduše, a gorko, do suza, do želje da se izvetri poput pare, u vazduh, u ralje ništavila.      

     Poput šamana, koji danima puše ništa ne jeduć, dogod se duh ne otisne, bez želje tamnici tela da se vrati. Ostajanje – ravno je smrti. Odlazak – put u život.

 

1. Fehér Illés:
   2023. március 4. 08:37

   Köszönöm a megtisztelő figyelmet a szerző nevében is!

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ