Hát elment…és a világ, az én világom ridegebb, bizonytalanabb hellyé vált. Pedig… nem is találkoztam vele soha, csakis a virtuális térben. De azon is átsugárzott az az elszánt odaadás, a kultúra végvári kapitányának az a (meg)rendíthetetlen kitartása, az a sivatagban is vizet fakasztó hit, a kultúrának az a józan, de elragadtatásra is képes szolgálata, amely miatt jó volt arra gondolnom” ma itt”, hogy a digitális üzenetek túloldalán ott él valahol ” fehérek közt egy európai”.

2017-ben küldtem neki az első levelet, miután közös barátunk, Szabó Zoltán beajánlott a verseimmel és egyéb írásaimmal. Semmit sem tudott rólam, nem is tudhatott- de úgy gondolta, hogy a Káfé Főnix online kulrurális magazin szerkesztőjeként teret és lehetőséget ad nekem, hogy megmutathassam magam- vagyis hogy ” látva lássanak”. Ha ő nem bátorít, nem ösztönöz, már rég elhallgattam volna – így is gyakran tettem, miközben arra gondoltam, nem járja ez. Hiszen Gábor várja, hogy a kapott bizalmat „megszolgáljam,”, vagy igazából egyszerűen csak megértsem, hogy nem valamiért kell írni, hanem csak úgy, mert erre vagy erre is születtünk. A közelébe sem tudtam jutni annak, hogy megfejtsem a benne munkálkodó szolgálat csodálatos energiájának a titkát, de megengedte, hogy „tankoljak ” belőle”, és velem örült, ha ebből „lett valami”.

Most, hogy meghalt, arra gondolok, hogy az emberről oly keveset tudtam! Egyszer ugyan megengedte, hogy a címére elküldjem a könyvemet, ami nélküle nem született volna meg, és azt remélem, a papírlapon, ahová az ajánlást írtam, talán egy centiméteren összeért a kezünk…

Igazi irodalomszervező volt, amolyan modern Kazinczy, aki a számítógépe széphalmi kúriájából bátorított, publikált, értékelt, összegyűjtött, és közben nem nézett ki a ” pocsék világba”, amely nem érdemelte meg őt.

Ahova ment, az biztosan jobb hely lesz tőle. Már látom, ahogy – a test bilinicseitől megszabadulva – úszik a méltatlanul elfelejtett tehetségek felé…

Jó utat, kedves Gábor, köszönök mindent!

1. Petrozsényi Nagy Pál:
   2023. március 24. 07:31

   Osztozom a fájdalmadban. Isten veled, nyugodj békében, drága Gabikám!