ím a látható roncsok

a selypítő végtelen

– és a véges dadog

(én miben hallgatok?

szél vonaglik valahol

: szabad

öngyilkos boldogság a társam

mi összekötött végleg szakad

fölös ablakaim törten kitártan

átfúj rajtuk a szél

minden hihető havat

tél készül köröttem

sírás feltételes módban

: jégvirág

(a rég elárult szem fénye hol van?

társam az újraismételt fájdalom

vágyaktól kifáradt korban

századokba menekült magány

hát áltatás ne legyen

ne legyen fonnyadó fényszirom

földíszített nincs a van

s inkább a semmi az istenem

a semmi pedig a sírom

(rejtekeim rejtjeleknek kiadtak!

megfejt a csend

mert csend leszek

szavakat kijátszó patak

megvet a boldogság

mégis kitartok vele

végleg ingatag

on

                     –kit nem ismerhetsz meg

igazán az szeret

(úgy leszel boldog végül

ha szabadságod nem ismered?

semminek szegődik istened

s az isten temagad vagy

nem imádnak nem hisznek

semmivé lesznek semmivé tesznek

– így vigasztalnak

s így tanulod meg majd milyen az

ha

                            se tájad

                            se hazád

                            se szavad

és nem vagy

                        se boldog

                                   se fájó

                                         se szabad