Bencze Mihály: A szerelem gyurgyalag madarai

 

Szuszogásom, lelked óceánjának hullámzása, erő és erény,

Gyémánt szemed karcolja az eget, óhaj és kék remény, ömlik a fény.

Csengő kacajod a part, enyém-e arcod, ha érinti a végtelen?

Féltő karod betakar, a tudat örökösen kérdez, mert hitetlen.

Szeplős hátad, fészke az örök szerelem gyurgyalag madarainak,

Vágyad tollazata ragyogó színeket szór, álmaim elringatnak.

Szivárvány hasa kékeszöld, még alszik a gesztenyebarna dolmányon,

Torkosodik a szellő, vállfoltja aranysárga, árnyad a díványon.

Kinyílik a horizont szemsávja, torokszalagja remegve dalol,

A napi gondok csőre hegyes és enyhén elhajlik, míg hozzád hajol.

Napsütötte dombon ezer izgő-mozgó bogárban tombol az évszak,

Homokbányák mélyén, ezer forró tojás, most születik egy új korszak.

Van-e bársonyos lelkednek ittléte? Hisz rezzen ő is, ha rezzenek,

Vagy, azóta van, amióta vagyok? Örök csatája a tömegnek.

Véred sejtjeim tápláléka, és mondd, szíved szorongón miért szorul?

A nagy teremtés művéből mintha téged űztek volna ki konokul.

Szuszogásod, lelkem óceánjának hullámzása, összevarr a fény,

Szemem összpontosít és világot szül, törmelékben a gyémánt remény.

Arcom rád feszül, testeden és lelkemen végigsöpör a forró nyár,

Káprázatot szór a napsugár, gondolatom hozzád újra visszajár.

Szavaid, mint báli hercegnők, tudatom lila kapuján strázsálnak,

Mondatodnak súlya van, ahogy mondod annak éle, vége a bálnak.

Gyertyafénynél árnyékot ölt egy gondolat, színes ruhája ellibben,

Őszbe vált a táj, szívemhez láncolt csónakodon szitakötő rebben.

És a szerelem gyurgyalag madarai útra kelnek, elröppennek,

Tükörképed szeplőibe fészket raknak, esti mesét énekelnek.

Miközben sztaniol csillagok zörögnek, kilyukad a celofán ég,

És porzik a ledarált szivárvány, hidrogén robban, lángra kap a lég.

Kondul a harangszó, és metaforát keresztel a megáradt patak,

A szerelemben összeforrt borda égi jel, kereszt vagy talán lakat?

Vérem sejtjeid tápláléka, a legszebb mondat is torkodba szorul,

A nagy teremtés művéből mintha engem űztek volna ki konokul.

 

(Csernátfalu, 2016. január 21.)

2023. március 30.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights