Bencze Mihály: A szerelem gyurgyalag madarai
Szuszogásom, lelked óceánjának hullámzása, erő és erény,
Gyémánt szemed karcolja az eget, óhaj és kék remény, ömlik a fény.
Csengő kacajod a part, enyém-e arcod, ha érinti a végtelen?
Féltő karod betakar, a tudat örökösen kérdez, mert hitetlen.
Szeplős hátad, fészke az örök szerelem gyurgyalag madarainak,
Vágyad tollazata ragyogó színeket szór, álmaim elringatnak.
Szivárvány hasa kékeszöld, még alszik a gesztenyebarna dolmányon,
Torkosodik a szellő, vállfoltja aranysárga, árnyad a díványon.
Kinyílik a horizont szemsávja, torokszalagja remegve dalol,
A napi gondok csőre hegyes és enyhén elhajlik, míg hozzád hajol.
Napsütötte dombon ezer izgő-mozgó bogárban tombol az évszak,
Homokbányák mélyén, ezer forró tojás, most születik egy új korszak.
Van-e bársonyos lelkednek ittléte? Hisz rezzen ő is, ha rezzenek,
Vagy, azóta van, amióta vagyok? Örök csatája a tömegnek.
Véred sejtjeim tápláléka, és mondd, szíved szorongón miért szorul?
A nagy teremtés művéből mintha téged űztek volna ki konokul.
Szuszogásod, lelkem óceánjának hullámzása, összevarr a fény,
Szemem összpontosít és világot szül, törmelékben a gyémánt remény.
Arcom rád feszül, testeden és lelkemen végigsöpör a forró nyár,
Káprázatot szór a napsugár, gondolatom hozzád újra visszajár.
Szavaid, mint báli hercegnők, tudatom lila kapuján strázsálnak,
Mondatodnak súlya van, ahogy mondod annak éle, vége a bálnak.
Gyertyafénynél árnyékot ölt egy gondolat, színes ruhája ellibben,
Őszbe vált a táj, szívemhez láncolt csónakodon szitakötő rebben.
És a szerelem gyurgyalag madarai útra kelnek, elröppennek,
Tükörképed szeplőibe fészket raknak, esti mesét énekelnek.
Miközben sztaniol csillagok zörögnek, kilyukad a celofán ég,
És porzik a ledarált szivárvány, hidrogén robban, lángra kap a lég.
Kondul a harangszó, és metaforát keresztel a megáradt patak,
A szerelemben összeforrt borda égi jel, kereszt vagy talán lakat?
Vérem sejtjeid tápláléka, a legszebb mondat is torkodba szorul,
A nagy teremtés művéből mintha engem űztek volna ki konokul.
(Csernátfalu, 2016. január 21.)