„Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amely évtizedekig tanult ábrázolni, rajzolni. Ezért hosszú ideig a minket körülvevő környezetet: fákat, embereket, épületeket, a természetet jelenítettem meg. Egy ideje úgy döntöttem, hogy a természettel, közismert motívumainak felhasználásával fogok ábrázolni. Kéregképeket, avarképeket, ágakból alkotott kompozíciókat, közvetlenül a pillepalackos képek után, úgy 6-7 éve kezdtem készíteni. A kéreg folyamatosan megújuló, egyfajta időtlen szépségű, tartósságú, gazdag rajzolatú felület, a bőrhöz hasonlóan van benne valami mulandóan emberi, sérülékeny, de megújulni is kész vonás: tovább gondolásra késztet, közvetíti azt a nyugtalanító, gyötrelmesen szép hangulatot, amely minden valódi műalkotás sajátja.” (Muhi Sándor)