Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy gyönyörű erdő. Ebben a rengetegben a fák törzse olyan vastag volt, hogy öten sem tudták átölelni. A tölgyek és a bükkök jól megfértek egymás mellett, de elvétve egy kényesebb fenyő is megmutatta magát az arra járóknak. A lombos fák levelei selymesen ringatóztak a szélben, a napocska huncutul villantotta meg mosolyát az ágak között. Idilli csend uralkodott az erdőn, a darazsak zúgása volt a legnagyobb zaj, mikor arra vitt utam. Igaz, ami igaz, a szélső bokrokban megbújtak a Húsvét Szigetekről ide emigrált nyuszik és időnként kiszaladtak répát csenni a szántóföldre. Nem zavarta őket senki, az erdei állatok, az őzek, szarvasok, sőt még a vaddisznók sem haragudtak a nyuszikra. Már csak azért sem, mert tudták, mindjárt itt a húsvét és ők hozzák a hímes tojásokat. Hogy ezt a butaságot ki terjesztette el, nem tudni, de mióta világ a világ, ez így van. S a nyulak ugye kénytelenek a törvényeknek és a szokásoknak engedelmeskedni. Azt semmiképp nem akarták, hogy holmi renitens bevándorlóknak nézzék őket, még a végén kiutálják őket a bokorból.

No de teltek az évek, rohantak a napok és az órák, az erdő egyre szebb és hatalmasabb lett. A szomszédban lakók el is nevezték a város tüdejének, s nagyon vigyáztak rá. Sétautakat tapostak ki a fák alatt, ennivalót vittek a hideg beálltával az állatoknak. Szóval nagy volt a békesség. Ám történt egyszer, hogy a város első embere összehívta a nagytanácsot. A lánya ugyanis addig könyörgött neki, hogy ő bizony születésnapjára egy igazi lombkoronát szeretne, míg kiadta a parancsot, legyen! Na de a lány feje elég nagy volt, bizony sok lombot kellett kivágni, hogy a koronáját elkészítsék.

A fanyűvők, akik országszerte híresek és elismertek voltak pusztításaikról, neki is estek az erdőnek. Kivágtak itt is minden fát, hiába dúdolták a városiak nekik az ellenkezőjét. A lánykának megfonták a koronát, s az boldogan járt, kelt, mutogatta magát. Időnként meg kiült a kapuban a lócára, hogy a járókelők gyönyörködjenek benne.

Hogy nem így volt? Tudom én azt lelkem, de ez egy mese, aki az igazat akarja, az járjon utána!

A szerkesztõ utána járt, és megtalálta, tehát igaz