Volt nekünk egyszer egy piros-tarka tehenünk. Ez a piros fehér dobozos tejről jutott eszembe, erről aztán eszembe jutott a macska, az a sehonnai, akit csak esténként láttunk az istállóban amikor anyám a piros- tarka tehenet fejte. A szép habos tejből legelőször a macska kapott, a sehonnai, akit anyám ki tudja miért, szeretett. Azaz nem ki tudja, mert pontosan tudtuk, a macska minden este fogott egy egeret és ott hagyta a küszöbön fizetség képpen.

Látjátok, még az állatba is több emberség szorult, mind egyesekben – oktatott anyám. Ez a bitang macska nem ingyen eszik, megdolgozik érte. Erről aztán eszembe jutott sok minden, ami mostanában sokakban felvetődik, amin a macska egy pillanatig se gondolkodott, hanem csak tette a dolgát. Jó is lenne, ha az ember csak tenné a dolgát – ilyeneken gondolkodtam ma reggel, amikor egy csepp tejet öntöttem a kávémba.