Itt maradtam,

mint foszlány-fölösleg,

kit a menekülő esélyek

hátrahagytak.

Tekintetem sápadt

sugara fürkészi

a kifosztott táj

kontűrjeit.

Őzek hirtelen

megtorpant nyoma

a reggeli hóban

s a befagyott lélegzet.

Farkasgyűrűk peremén

árnyak szanaszét:

erővonalak rendeződnek át,

akárha néma vezényszóra.

Mint gabonaábra egy madár

súlytalanságával nézve:

hadtérré alakul

a vonulások féltekéje.

Maradok mégis, mint földút,

mely magához folyton visszatér-

szájamban egyre gyűl

a leárazott , sötét vér.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ