„30 éven át egy kávátlan kút volt a hazám, egy gyalulatlan deszkaföld meg 3 fekete disznó a Tövisháton. De még ezért a hazáért is át kellett szöknöm a határon. 10 éves koromban viperát kellett kővel agyonütnöm […] martilapun, vadsóskán élnem. Akkor akartam meghalni, amikor a szemembe mondta a rendőr, hogy nincs hazám. És azóta tudva tudatlan reménytelen szerelemben éltem hazámmal, aki mindig messze volt, sosem ott, ahol én. Mentem pedig érte árokparton, hegyen át, határon át. […] Nekem az örökös kivándorlás maradt, az örökös bujdosás halottam nyomában, határokon át, útlevél nélkül mezítláb, névtelenül.” Hervay Gizella levele Jékely Zoltánnak 1980. február 28.