Golicza Mária: Belső szertartás
A temetés fellazítja a lelkem. Jó alkalom az örök számvetéstől hajtott lelkiismeretvizsgálatra, mely túl a formalitás, megfelelés és feszélyezettség szintjén eredményesebb, mint gyónáskor. Elmémbe szomorú életesemények és -történések kúsznak be, mint az üvegtesti úszóhomály a látómezőmbe, és kívánságformába öntve vágyott növekedésem egyszer csak elerednek a könnyeim.
A fenti forgatókönyv alól az édesanyám temetése kivétel volt. Álltam szomorúan, de méltóságteljesen, egyenes háttal, úgy ahogy azt kérte. Tudtam figyelni a temetési szertartás minden egyes mozzanatára, mert nem vonta el a figyelmem semmilyen örökül rám hagyott bántalom. Büszkén hallgattam korondi tanítványának búcsúztató szavait, akit pályakezdése első évében tanított. Könnyeim nem jutottak szóhoz. A gyászfeldolgozás derekán jött el az idejük.
Apám temetése sem volt szokványos. Figyelmem szétszórt volt. Gondolataim ide-oda cikáztak. Lelkem égett a torkomban gombóccá formálódott sok évnyi bántástól. Hol a kapcsolat külső lezárásának a nyugalmát, hol a lelkembe benyilalló fájdalmat éreztem. Mintha az utolsó idegszálat ölték volna ki lelkem csatornájából, ahol ez a kapcsolat meghúzta magát.
Könnyeim nem jutottak szóhoz. Soha nem jött el az idejük.
Rajtam és férjemen kívül egy nő, az utolsó szeretője, és egy idegen férfi álltak a sír körül. Amikor megláttam ez utóbbi koszorúján a belügyminisztérium MAI rövidítését, naivan értetlenkedtem, hogy kerül ide ez az ember, hiszen nem tettettem fel apróhirdetést a helyi napilapban.
Nem akartam felkorbácsolni a düh, utálat, megvetés és bosszú szülte leülepedett kedélyállapotokat, amelyek ereje ahhoz is elég volt a 70es évek egyik nyári éjszakáján, hogy haragosai letolják Skodáját a faluból Árcsóra, be a patakba, míg ő kiszállásáról hazafele menet anyósánál éjszakázott.
A pap előtt restelltem magam. Az volt az érzésem, hogy pillantása megérinti a tekintetembe beágyazódott életképeket, és lapozgat bennük. Szégyelltem, hogy ez jutott nekem. A legjobban a szeretet és az ebből sarjadó mindenség hiánya fájt.
A megemlékező gyászmise után ajándékot adtam a papnak hálából, hogy elvégezte a kapcsolatunk lezárásának a külső szertartását. Tudtam, hogy a belső szertartás rám marad.
Pusztai Péter rajza