Színházi Világnap
Írta: dr. Bencze Mihály
1957.március 27-én tartotta évadnyitóját a Párizsban működő Nemzetek Színháza, és erre hivatkozva 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése határozatban fogadta el azt, hogy ez lesz a Színházi Világnap, és 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntsék e napot.
Az idei színházi világnapon Samiha Ayoub egyiptomi színésznő üzenetét olvasták fel a színházakban: „A színház esszenciája a tiszta emberi cselekvés, ami az életen alapszik. Amit mi a színpadon csinálunk, az maga az élet, amit a semmiből hozunk létre, olyan mint az izzó parázs, ami szikrázik a sötétben, világosságot és meleget ad az éjszakában”.
Kézdivásárhelyen, a Vigadó Művelődési Ház szervezésében, 19 órától az Aradi Kamaraszínház bemutatta Alina Nelega Rudolf Hess tízparancsolata drámáját. Lung László Zsolt, a kézdivásárhelyi színház igazgatója a következőképpen nyilatkozott: „Mi egy három napos stúdió előadás sorozattal készültünk a színházi világnapra. Mind a három előadás különböző témát világított meg. Rudolf Hess tízparancsolatát, már több éve próbáltuk lehozni, végre az idén sikerült. A darab szövege és mondanivalója, valamint az aktualitása kimozdította a közönséget a komfortzónájából, és a prekoncepcióját és félre kellett tegye. Az előadás fizikailag is közel volt a közönséghez, ezért volt meghökkentő is. Merész, elgondolkodtató előadás volt, de ez is volt a cél”. Tapasztó Ernő az Aradi Kamaraszínház igazgatója rendezte a darabot: „Ez az előadás immár 15 éve tart, ez volt az Aradi Kamaraszínház első bemutatója. Alina Nelega könyvét Annamária Pop Rudolf fordította magyarra, többször átolvasva sikerült ezt a rendezést véglegesíteni. Harsányi Attila a Miskolci Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színésze és rendezője vállalta a főszerepet. Mivel Attila május 28-án lesz ötven éves, ezt a darabot még 43 évig fogjuk játszania, azaz 2066-ig, ugyanis Rudolf Hess 93 évesen halt meg. Ha mi már nem leszünk, akkor talán fiaink folytatják”.
Rudolf Walter Richard Hess (Alexandria, 1894. április 26. – Nyugat-Berlin, 1987. augusztus 17.) az I. világháborúban egy bajor önkéntes ezredben harcolt, Romániában tüdőlövést kapott, részt vett Verdun ostrománál. A világháború után kommunistaellenes szervezetekben harcol, 1920-tól Hitler személyes titkára lesz. A müncheni sörpuccs miatt bebörtönözték, Hitlerrel együtt raboskodott, ahol ő gépelte le Hitler Mein Kampf művét. 1933-tól Hitler helyettese, aláírta a nünbergi faji törvényeket, ő találta ki a Heil Hitler! köszöntést, és a Führer elnevezést is. Fokozatosan háttérbe szorul, Hermann Göring mögött immár Hitler második embere marad, ez nagy lelki törést okoz számára. 1941. május 1-én, titokban Angliába repül, hogy a két ország közötti békekötésről tárgyaljon, sikertelen tárgyalások után az angolok a Towerbe zárják. Nürnbergben bíróság elé állították, életfogytiglani börtönre ítélték, amit Spandau börtönében kellett letöltenie. Ő volt az egyetlen vádlott, aki azt mondta Ich bereue nichts, azaz Nem bántam meg semmit. 93 évesen halt meg, halála körülményei tisztázatlanok.
Ezzel a pörgősre szerkesztett drámával Alina Nelega belemászik Hitler árnyékemberének, Rudolf Hessnek a tudatába, a lelkébe, olyan figuráéba, aki kitalálta a pokoli gépezetet, aki az első világháborús veszteséget mindenáron meg akarja torolni, és hazája becsületét vissza akarja szerezni. A zavaros elméjű Hesst, a náci eszme által űzött, Jézus- és hitvesztése miatt a Führerbe kapaszkodó figurának mutatja, hol minden emberséget felemésztett, bűnét látni képtelen állatnak, hol mint félelemtől földig rogyó sérült léleknek. Ő a számító, ínyenc gyilkos, a gyerekkorától kezdve homoszexuális hajlamokat mutató kéjenc, aki fekete papi zubbonyában, magát tisztának és ártatlannak gondolva, végül az öngyilkosságra készül. Harsányi Attila ugyanabban a maszkban játssza a jeleneteket, a fehér-fekete, a fény és a sötétség élesíti a mondanivalót. Rudolf Hessként él együtt a figurával, szenved, lenéz ránk, a fensőbb világából. Führerként fröcsögi ránk a női nemet elutasító és megalázó mondatait. Gyakorlott szofisztikusként, szenvtelen arccal igazolja a rémtetteket. Néha a piros tál az élet reményét villantja fel, de nemsokára nyersen marcangol húscafatokat, és saját keze is a húsdarálóban végzi.
Ez a piros szín már a fizikai halál elővetítése. Felső testét vízben mossa, de a lelke, a tudata nem tisztul. A tízparancsolat a judaizmus és a kereszténység alapját képező legfontosabb vallási és erkölcsi parancsolatokat tartalmazza, amelyet a Biblia szerint Jahve adott Mózesnek a Sínai hegyén, 40 napos böjtje után, két kőtáblára írva. Mózes egyetemes Istene, és Hesse halandó emberből lett Führer-istene, a tízparancsolat hatalmi explicitálási dinamikájával ledöbbentő önvizsgálatot vált ki a nézőkben. Az emberben alvó párhuzamos világok Mefisztó-keringőre összecsapnak, fausti alkuk lánca csörren. Az állítólagos öngyilkosság rövidzárlata, elsötétítti a szíveket és a teret. A ledöbbent közönség alig mert tapsolni, lassan ébredt a kábulatból, persze utána meg nem szűnő vastapssal jutalmazta a színészt.
Harsányi Attila elismert színész, számtalan díj tulajdonosa, ezért a szerepéért megkapta a Fesztivál nagydíj és trófea díjat, a Színészek a színésznek-díjat, valamint a Ştefan Iordache-díjat. Harsányi Attila előadás után ezeket mondta: „2008. március 28-án volt az első előadás, a mostani a 76-ik. Elképesztő szériát éltünk meg vele. Ezt a szöveget nekem elmondani a rettegéssel egyenlő. A színpadon én nem azonosulok Hess személyével, betartva a szövegkönyvet a saját tébolyommal próbálok megbirkózni, és ez a szöveg alkalmas arra, hogy azt a belső sajátos tébolyt, amivel én is rendelkezem, mint magán ember, azt nagyítsam fel. Nem tudom igazából Hess hogyan próbált elszámolni a lelkiismeretével. A színpadon érdekes pillanatok történnek, amikor nagyon belemelegedek a szerepbe, néha elveszítem az önkontrolomat, akkor belelátok a pokolba, látom, hogy ezek az emberek a pokol melyik bugyrában fészkelnek. Rettenetes, ahogy ez az ember próbálja saját lelkiismeretét tisztára mosni. Kívánom, minden ember legalább egyszer menjen be oda és csinálja helyettem ő is végig, matematikai pontossággal elemezze lelkiismeretét, végezze el az önvizsgálatot. Ez a Hess mindig felmenti magát a parancsolatok alól, nem ölt, nem lopott csak minőségileg égetett, és egy keveset tulajdonított, nem paráználkodott, csak kihasználta az alkalmat.
A Führer-isten elfordult tőle, ez tragédiában végződik nála. Kegyetlen az ember, küzd, kapaszkodik, próbálja magát megértetni, de nem veszik észre az emberi arcát, nem akarják érteni, így megkeményedik, megvadul, és onnan már nincs visszaút. Nem emeli fel a leesett öreget, inkább átlép rajta, állati viselkedéssel rohan a vesztébe. Számomra ez a darab egy egyszemélyes Faust volt. Mindig jól esik, ha a közönségben az önelemzést kiválthatom, hisz ez vezet a katarzis felé, remélve, hogy mindenki jobb emberré válik”.
Pusztai Péter rajza