Az én apám munkás volt,
ez akkor jó volt
mindenkinek
csak neki nem.
Kopott kabátját moly megette
már csak az volt,
fiatalon
életmegrabolt.
Az én apám nem Adyé volt,
nem József Attiláé.
Új ruhát nem vett soha,
de fizetését kis lábaskában
hazahozta.
Nem székely, se román,
magyar volt, mint a vándor
szatmári volt, mint a szilva
folyton dolgozott
még mikor nem is,
akkor is
délután négy után
mindig otthon volt
de soha nem láttuk sehol,
mert kint dolgozott
csendes mosollyal
a kertben, az udvaron, a színben
bakatolt
javított
robotolt
szemében tétova könnyel
röviden, fájón élt,
senki nem ismerte,
én sem.