Gellért Sándor: Szükségünk van, fiam, a kísérõ Holdra
Kedves Gyula fiam,
hány hét még a világ,
azt írtad, küldhetjük
már a civil ruhát.
Elküldtük a ruhát,
levél is ment vele,
meg pénz is, hiányod
semmiben se legyen.
Várunk hazafelé,
sok jó könyvvel itt vár
reád a hátulsó
szobában a könyvtár.
A jó könyvet, azt ki-
olvasni nem tudja
az ember, úgy járunk
rá, mint a jó kútra.
Úgy. A jó könyvnek a
jó nő a testvére,
nélkülük az ember
akár ne is élne.
Életünkben, e nagy
éjben kóborolva
szükségünk van, fiam,
a kísérő holdra.
Hány hét még a világ?
Már nem nagyon hányja,
itthon leszel, kedves
fiam, nemsokára.
S úgy kezded majd te is
egy-egy disznótorban:
— Tudjátok, amikor
én katona voltam.
S míg ott benn kacagtok
a nagy asztal mellett,
kinn az éjszakában
farkasok figyelnek:
mintha Cinka Panna
egy csillagon ülve
Bercsényi uramnak
nótát hegedülne.
Mikola, 1970. február 4-én
Pusztai Péter rajza