Volt nekem egy olyan fõnököm a Nemezetközi Könyvtárban, aki néha szükségét érezte anak, hogy velem a fõnök-beosztott kapcsolatot mellõzve, mintegy ember az emberhez szóljon hozzám. Például amikor a svéd Tranströmer megkapta a Nobel díjat, fõnköm bemondta, hogy Tranströmer melyik versét szereti: azt amelyikben a Halál idõnként mértéket vesz az egyénrõl.

Úgy látszik, ahogyan mindenkinek külön istene van, a Halál is egyénre szabott. Mint az enyém, már messzirõl felismerem, s úgy élem át a kettõnk kapcsolatát, mintha hosszútávfutó sportolók lennénk. Mikor például a hetedik körben vonat formájában a ködben majdnem elgázolt, kicsin múlott, hogy el nem vitt. Nyolc évre rá egy nagy követ gördített a kerékpárom elé, bicajostól bucskáztam. Két évvel elzõtt a vesém tamadta meg, a vesém révén a szíven, de akkor legyõztem. Most próbálkozott újra elviselhetetlen szívfájással, el is hagyott, de aztán megelõztem mégis, újra itt vagyok. A Káfé megy tovább! (gergely)

1. B.Tomos Hajnal:
   2023. április 25. 10:44

   Hál’istennek! Merthogy Ő mindenek fölött áll-még az ilyen kőgörgetők is csak kismiskák előtte-

2. Ivángizi:
   2023. április 25. 12:09

   Sajnos az élet írja a legjobb cikkeket.. a szomorúakat is.

3. Demeter Mária:
   2023. április 26. 08:16

   A Káfénak mennie kell tovább , hisz mégiscsak Főnix, és jó ha vannak még tapasztalt kormányosai.
   Az ember mindenképpen él , amig van benne az energiából , amivel született.(Ezt így mondta édesanyám.)
   Hogy versenyezni mennyire jó a halállal,én nem tudom, talán túlságosan begorombul és sok szenvedést okozhat.Inkább legyen velem,kísérjen,mint szelíd állat, míg szép lassan beérkezünk az utolsó megállóba.