Cseke Gabi. Az utolsó füzet
Édesapámnak könnyű volt ajándékot venni. Mindig egy füzetet kapott tőlem. Nem túl nagyot, nem túl kicsit… egy olyan közepes nagyságút, hogy könnyen magával vigye bárhova. Kemény borítójút, hogy könnyű legyen írni bele. Olykor egy jól meghegyezett ceruzát is hozzátettem. Mindegyiket tele írta, kivéve az utolsót… Édesapám neve Cseke Gábor.
Ennek az utolsó füzetnek szép kemény borítója van, sötétkék alapon sok színes kis kutyával. Vegigsimítom a kezem a teleírt lapokon. S ezeket a sorokat az egyik üresen maradt lapra írom.
De mit is tudnék írni róla, amit mások még nem írtak meg a sok kedves megemlékező sorban itt a Káfe Főnix oldalán és máshol is? Talán azt, hogy én, mint gyermeke, mennyire értékeltem azt, hogy mindig egyenrangúnak kezelt, meghallgatott. Soha nem próbált irányítani; véleményét is akkor mondta meg csendesen és őszintén, amikor én kérdeztem. Mindig segítőkész volt, viszont ő nem szívesen kért segítséget senkitől. Soha nem panaszkodott. Gyerekes kíváncsisággal érdeklődött és lelkesedett minden iránt. Nem hátrált meg az újtól és a változástól. Azt vásárolta meg, amire szüksége volt és használta a dolgokat. Szerette a mesterségét, sokat dolgozott, a határidőket szigorúan betartotta.
Az orvosok azt mondják, a gyász feldolgozásnak öt szakasza van: 1. Tagadás és izoláció, 2. Harag, 3. Alkudozás, 4. Depresszió és 5. Elfogadás. Nehéz megállapítanom, melyik fázisban vagyok. Talán nem is fontos most ez. Valahogy úgy alakult minden Szerdán este beszéltünk. Januárban mindig egy egész évre beírtam az elektronikus naptáramba ezt a „heti feladatot”. Az elmúlt hónap alatt a telefonom minden Szerdán eszembe juttatta, hogy itt a beszélgetés ideje…e gyszer sem tudtam rászánni magam, hogy töröljem.
S ahogy ezeket a sorokat írom, egy ötletem támad: nem kell törölni! A gyakoriságát kell változtatni a hetiről mindennapira! Így aztán naponta beszélünk majd, drága Édesapám!
Dobrescu (szül. Cseke) Anna
Pusztai Péter rajza
2023. április 25. 15:52
Szívhez szólóan szép,igaz mondatok.
Néha én is azon kapom magamat, hogy írnék neki.
S írok is, majd csak kezéhez kerül.
Így beszélgetek vele.
2023. április 26. 07:40
Jó olvasni ezt a kedves ,őszinte,egyszerü írást.
Az emlékezés egy nagyon finom ,érzékeny kapcsolat tárgyak, írások,különböző dolgok segítségével, ezáltal minden , ami elmúlt jelen lesz, és ez olyan jó.
2023. április 28. 09:21
Nagy kincs ez a füzet.
2023. november 5. 07:20
Szeretteink távozását veszteségnek nevezzük. Nézőpont kérdése.:lehet,hogy gazdagodás is.hisz a szeretet mindenhol és mindenkor jelen van. Ő letette a csonkig jegyzett ceruzáját
Te felveheted és tovább gazdagíthatod a füzettárt. Az utolsó füzet lehet első a következő KANYARBAN.