B. Tomos Hajnal: Almafa
Már csak a fák szavára hallgatok. Reggelente kezemet nyugtatom – akár Biblián – a százéves almafán: ki sem gondolom s már érti, már oldja sóhajom. Nagyapám hagyta rám örök tápul arra, ha a tér bezápul s elkoptatja ínyem a Sokminden. Kérge, mint túlsült parasztkenyér héja pattog, de mikor már földbelet falok, ő még marad.