Szente B. Levente: Ropog a csontos héj (Cseke Gáborhoz, odaátra)
(„többé
ne keress a csillagok között
hazudott mind
ki engem oda tudott”) – ismeretlen ismerős
mint vének ajkán egy régi dallam úgy mesélted
egyik favágó volt másik tengerész
s egy másik ki nem értette mi a józanész
egyként összegyúrva szép emlék tán merész
valahányszor útnak indulok
magamra öltöm sálam kabátom
én ki jó emberekkel ölelkeznék
kezem feléd kinyújtom hej hej te
haj te emlék
hej már a csillagok sem –
csak én ki a semmiben tapogatódzom
hej hej hej – barátom
régi jó barátaim hej
kiáltom egészen halkan
hol vagytok osztatlanok
és te és te
hej hej hej
csak a szél maradt itt csak a visszhang ki él
le kéne kottázni minden indián táncot –
mielőtt másik este jön – ezt mondtad
erre tisztán emlékszem
ej ej este van ismét este van
mécsvilágnál egymagam meg a régi dallam
papíron sercen égnek gyúlnak fel azok a hangok szavak
töröm a diót egyre csak töröm
és töröm csak töröm ropog a csontos héj
roppan a csönd is
fogatlan ínyem valami összeszorítja
levetem sálam kabátom – bocsáss meg ha
ujjaim közé csomagolom
hiányod
2023. április 29. 08:51
Nagyon tetszik a verse Levente.
De a ropogó csonthéj felett fúj a szél.
Ezt érzem. De ez így megfelelő.
Nagyon nehéz írni Cseke Gábor halála kapcsán.
Én csak 12 évig voltam vele kapcsolatban.
De nagyon fáj, hogy elment.
Köszönöm.
2023. április 29. 08:53
Így megfelelőbb.
2023. április 29. 10:05
Kedves Rozália! Mondanám, hogy köszönöm szépen… mi ilyenkor illő, de ez esetben nem tehetem… Ugyanúgy érzek én is. Nem tudok eléggé hálás lenni neki, annyi mindenben mellettem volt. De ezt a verset ki kellett, hogy… mert beszélgetéseinkról szólni kell, még ha utolsók voltak is. És persze ott voltak terveink… de idővel jönnek azok, valamiképpen.
Én köszönöm, nagy tisztelettel!
2023. április 29. 11:47
Köszönöm.