Hol volt hol nem volt, talán sehol sem volt. Na de ez nem igaz, mert valahol csak volt egy ember, aki soha nem tudott igazat mondani. Szegény szerencsétlent azzal átkozta meg anno egy boszorka, hogy az igazság messze kerülje el a száját. Így történt, ez nem mese, higgyetek nekem. Már fiatal korában is nagy bánatot okozott ezzel a szüleinek, mert soha nem tudták, mi jön ki a gyermek száján. Azt a sok kígyót, békát, amit kiöklendezett, nem győzték eltakarítani a konyhából. A hazug gyermek pedig ugyanúgy megnőtt, mint a többi srác a faluban, jó nem lett akkora, de a szája az igen szépen kikerekedett. Persze jó nagyra is kellett tátani, mert egyébként észre sem vették volna. Felnőtt a legény, meg is nősült, gyerekei születtek és rájött, hogy ő bizony szereti a pénzt. S hogy minél többet szerezzen, összeszűrte a levet mindenféle embernek látszó lénnyel, de kiderült, azok nem emberek, épp’ hogy a pokolból szálltak fel és gonoszt szolgálják. Így szegődött a hazug fiú is az ördög szolgálatába.